Mit ad Isten, beteg lettem. No para! Semmi komoly, csak a szokásos stressz okozta életundor vett erőt rajtam. Igaz, mindezt csak magamnak köszönhetem. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy mindez este kilenckor tört rám, illetve akkor tudtam reggel óta először elhagyni az ágyamat. Kalandunk akkor kezdődött, amikor két társammal, a barátommal és a sűrűn záporozó éjjeli esővel nyakunkba vettük a várost.