Melyik volt az a hét, amikor minden nap szívesen mentél egyetemre? Amikor már négy napra előre tudtad az esti programodat?
A válaszon nem kell sokáig gondolkodnod: május 6. és 9. között.
De valld be őszintén, nem a reggeltől estig tartó óráid miatt igyekeztél e napokon az egyetemre, hanem mert te sem akartál kimaradni a tavasz legjobb bulijából. Ezért MENtél minden este, vagy amikor csak időd és pénztárcád engedte a MEN-re.
Hiába voltál ott, mégsem tudod megfogalmazni, mi a MEN, mert a MEN egy érzés, és az érzelmeinkről tudvalevőleg nehezen vagyunk képesek beszélni. Most mégis megpróbálkozom vele…
Még mielőtt odaérsz, minden jel arra utal, hogy történni fog valami. Bármikor érkezel, a parkolók tele vannak, a buszon lévő lelkes MEN-re igyekvő tömeg mérete a reggeli csúcsforgalomra emlékeztet. Ekkor ráébredsz, hogy nem csak te gondolod úgy, hogy a vizsgák előtt kikapcsolódnál az este. Mikor belépsz, úgy érzed, mintha a Menza környéke átalakult volna, a hely egy felbolydult méhkasra emlékeztet. Folyamatosan ismerős arcokkal találkozol, és egyre jobban érzed, hogy egy közösséghez tartozol. Kezdesz megbizonyosodsz afelől, hogy jól döntöttél, mikor elhatároztad, hogy kimozdulsz otthonról. Aztán arra is ráeszmélsz, hogy körülötted ritmusok dübörögnek, zene szól minden felől, keverednek a dallamok. Dúdolni kezdesz, majd észreveszed, hogy lábad egyik-másik sátorhoz visz: mindent megnézel, mindent meghallgatsz, mindenre kíváncsi vagy. Közben körülötted javában folyik a kampány: a diákrektorjelöltek nem vesztegetik az időt. Az egyik helyen most hangol a zenekar, a másik színpadon már javában tart a koncert, nem messze, a padokon jó kedvű fiatalok ülnek: iszogatnak, beszélgetnek. A Menza tövében egy srác lelkesen telefonál, és éppen azt magyarázza barátjának, hogy hol találkozzanak; a bárpultnál egy csinos lány csap le kiszemelt áldozatára.
És kint még most is kígyózó sorok állnak…
Blogunk - Ahogy mi láttuk:
Galériáink:
1. nap
4. nap