Különösen fájó a közszolgálati műsorában a magyar mesék hiánya, a Kockás fülű nyulat és a Süsüt ismétlik orrvérzésig, a tévémaci is elalszik a készülék előtt az unalomtól. A magyar népmesék meghallották az idők szavát és átköltöztek a net­re. A www.magyarnepmesek.hu oldalról letölthetők az igazán zseniális alkotások. A tévében pedig itt vannak a Modern képmesék. Szövegírójuk Tóta W. Árpád, az egyik nagy hírportál blogger-fenegyereke, rajzo­lóikat az animációs Oscar-díjra felterjesztett M. Tóth Géza inst­ruálta. Állami pénzből, felvilágosító sorozatról szólt a megrendelés, a cél 2:20 alatt elma­gyarázni, milyen jó dolog az adózás, miért nem szabad szemetelni, és hogy mi a lényege a nyugdíjrendszernek. Ez nagyjából sikerült is, egymást segíti a kép és a hang, és egycsapásra minden olyan egyszerű és érthető. Csak néhol nincs összhangban Kálloy Molnár Péter olykor hadarósra vett szövege a rajzokkal. Ilyenkor nem jön át a lényeg, megbicsaklik az elme, hol az egyik, hol a másik közeg­re figyel. Naiv az alapállás, azért mese. A liberális szabadpiac, a „láthatatlan kéz”, a fogyasztó versenyérdeke bizonyítottan nem mindenható; a Modern képmesékben igen. A jó szándékhoz kétség nem fér, kár, hogy napi két perc alatt képtelenség rendet tenni a fejekben.