Öt lurkó csücsül az osztályteremnek berendezett stúdióban, ahol Till Attila, a tanár úr, divatos ficsúr öltözetben zsebre tett kézzel járkálva fenyít, magyaráz, recitálja a feladatokat. A terem maga a megvalósult jövő, digitális a tábla. A felnőtt játékos kérdéseket kap az általános iskola egytől ötödik osztályának tagozatából. Választ magának egy kölyköt, aki két kör erejéig áll mellette, de csak a „segítség“ résznél veheti hasznát.

Különben a gyerek szívat, a szemtelenje alázósan beszól, Tilla csak gyengén villog, hiába próbálkozik. A műsor motorja el-elakad, nyög a gép, kiesik a ritmus, az eddigi nézettségi mutatók nem ígérnek második évadot. A gyerekek mesterségesen generált jókedvvel és nem természetes fesztelenséggel csücsülnek a padjukban, majd’ kiesnek belőle, amikor jelentkezni kell és egymás tenyerébe csapnak, ha valamelyik kimegy, jó ez az osztályközi. Van három srác, divatos mindegyik, zselé, hosszú haj, ami kell, a lányok inkább pedánsnak tűnnek. Még ismerem is áttételesen a Luca nevűt, így neki kötelező szurkolnom. Ő mondta, hogy 18 lábujja van egy macskának. (10 elöl, 8 hátul.)

A kérdések különben nehezek, még Bibliaismeretek kategória is akadt, és újra rájöttem, milyen sok ember ismeri félre magát, amikor azt gondolja, van esélye a 30 milliót elhozni.