Nagy a felzúdulás Miskolc-szerte, ha szóba kerül a tömegközlekedés. Még azoknál is kiverte a biztosítékot az MVK egy-két mostani húzása, akik évek óta csak kívülről láttak buszt. De miért? Azért, mert egy közszolgáltató úgy dönt, hogy nem óhajt csődbe menni, netán tenni is kíván ez ellen? Na ja, tudni rég, az emberek nem szeretik, ha ellenőrzik őket, egyenesen kikérik maguknak, „merhogy őt itten meggyanúsítják, hogy potyázik”.

Pedig alapvetően nem ördögtől való ám a gondolat, hogy legyen végre rend. Nyugat-Európában már rég felfogták, hogy ha buszra szállunk, az épp olyan, mint mikor bemegyünk a boltba, és veszünk két zsemlét húsz deka felvágottal. Fizetni kell érte. Ha pedig így van, akkor mondjuk ki: ne utazzon a buszon ingyen a zsákos asszony a frissen túrt heti élelmével, sem pedig az, aki annyira részeg, hogy a haverokkal fogadást rendezünk, melyik percben okád le minket. Pláne ne mellettünk, akik megvesszük jó néhány ezer forintért a bérletet. Aki utazik, fizessen, aki nem hajlandó, az gyalogoljon vagy kocsikázzon - ennyi a történet. És akkor az éjszaka előbújó, „szeretlek Dzsennifer”-t, az ülésre kanyarító, alacsonyan kvalifikált diszkópatkányokról most nem beszélek, az már másik történet.

Az pedig, hogy elveszik a kihasználatlan buszt, nem meglepő. Ha nem utaznak rajta, minek járjon? Mert üresen olyan szépen bevilágítja negyedóránként az utcánkat? Arra ott a közvilágítás, azért meg úgyis fizetünk, adó formájában. Ezen fel lehet háborodni, de a kapitalizmus erről szól. És valljuk meg, az utóbbi időben Miskolcon számos járat már tényleg csak azért közlekedett, mert kampányok közeledtével az önkormányzati képviselő ezzel kedveskedett a körzet nyugdíjasainak.

Tömegközlekedés most is van, majd egy évvel a változások megkezdése után. Használják az emberek, úgy, mint a régi rendszert. Persze nem minden elemében szerethető, közel sem tökéletes, de van és lesz is. És talán majd eljön az az idő is, mikor egyre többen értik majd meg, hogy ez az egész, ha nem is kifejezetten értünk van, de azért nem is ellenünk...