A Miskolci Egyetemen évről évre jelentős kárt okoz a besurranásos lopások mellett a céltalan rongálás, a vandalizmus. Ezek el­kö­vetői többnyire nem kerülnek elő. Egyetemünk rendkívül nyitott, kevés a portával védett bejárata, s a nyitva tartási idő is kedvez a bent „csel­lengőknek”. Ez a nyitottság önmagában nem lenne baj, de nehezíti annak a felderítését, hogy ki tartózkodott a rongálás helyszínének közelében. A tanulmányi épületben szolgálatot teljesítő egyetlen biztonsági őr ezt a hatalmas területet nem képes lefedni. De ezek a cselekmények valahol a szemünk előtt játszódnak, és mégsem veszi észre senki. Csak utólag, amikor már felelőst nem lehet találni, csak a rongálás eredményén szörnyülködik mindenki.

Valóban soha nem látunk semmit, vagy csak így kényelmesebb? - kérdezi dr. Bíróné dr. Vajnorák Zsuzsanna, a Miskolci Egyetem biztonságszervezési osztály vezetője. El­mondja, hogy jelenleg négy őr látja el 24 órában az egyetem külső területén a védelmet, kettes csoportokban váltva egymást, illetve egy biztonsági őr felel az épületeken belül a rendért. A vagyonvédelemre szánt éves költségvetés további biztonsági emberek foglalkoztatását nem teszi lehetővé. Tavaly indult egy kezdeményezés egyetemistákból álló önkéntes polgárőrség szervezésére, azonban a jelentkezők alacsony száma miatt a terv végül nem valósult meg. Összesen hat aspiráns volt, ugyanakkor ennél lényegesen több, legalább harminc emberre lenne szükség a folyamatos jelenlét biztosításához. További hátrányt jelent, hogy az Uni-Police működése október elsejével meg­szűnt, noha igaz, hogy ők inkább az épületeken kívül látták el te­en­dőiket, miközben a károkozások nagyobb része az épületeken belül történik.

Ugyanakkor dr. Bíróné dr. Vajnorák Zsuzsanna szerint a biztonsági szolgálat létszámának növelése elvileg csökkenthetné ezen esetek számát, de önmagában ez nem megoldás, hiszen a szolgálat emberei sem lehetnek ott mindenhol. Éppen ezért hallgatói, dolgozói közreműködésre is szükség lenne oly módon, hogy a hallgatói, dolgozói közösség kontrollt jelentsen ilyenfajta devianciára hajlamos tagjai számára, és visszatartó erőként lépjenek fel azokkal szemben, akik rongálni próbálnak.

A káresetek közül a leggyakoribb a tantermek, előadók, mellékhelyiségek berendezésének a rongálása, technikai eszközök eltulajdonítása, ajtók, ablakok betörése. De ugyanúgy a vandalizmus közé kell sorolnunk, amikor a tiltott helyen dohányzók (nem csak a hallgatók) a csikket az ablakpárkányon, a padozaton nyomják el, vagy amikor a kollégiumokban így próbálják ki rendszeresen a beépített tűzjelző rendszer működőképességét.

Végezetül könnyen belátható, hogy az effajta rongáló viselkedés visszahat ránk. Anyagi értelemben is, hiszen az így keletkezett károk kijavítása más fejlesztésektől vonja el a pénzt - de elsősorban morális szinten. Saját belső erkölcsi tartásunk érdekében ne hunyjunk szemet az effajta viselkedések felett!