Félmilliós hallgatók

Minden államilag finanszírozott hallgató átlagosan évi 525 ezer forintjába kerül az adófizetőknek, függetlenül attól, hogy lusta-e vagy szorgalmas, jómódú-e vagy sem - indokolta Hiller István oktatási és kulturális miniszter, miért kell majd mindenkinek fizetnie a diplomáért. Az erről szóló sajtótájékoztatón azt is elmondta, a fejlesztési részhozzájárulás (fer) igazságosabbá teszi a rendszert. Bár ebbe a rendszerbe a 2007-ben elsőévesek már beleesnek, akkor még nem, csak másodévtől kell fizetniük. A tandíj ugyanis a tanulmányi eredménytől függ majd: a legjobbak mentességet kaphatnak. De nemcsak ők - a hallgatók 15 százaléka - nem fognak majd fizetni, hanem azok sem, akik felsőfokú szakképzésben vesznek részt vagy éppen doktorandusz hallgatók. Sőt, azok is ingyen tanulhatnak, akik a törvényben meghatározott kritériumok szerint hátrányos helyzetűnek minősülnek.

A diploma ára
Akiknek nincs mentességük, csak a jó tanulmányi eredményben bízhatnak. A hallgatók 15 százaléka ugyanis mentességet kaphat a fizetés alól, és tanulmányi ösztöndíjat is. Hogy hogyan mérik ezt a teljesítményt, azt az egyetemek szenátusai maguk dönthetik el, ahogy azt is, pontosan mennyit kell fizetnie azoknak, akik nem kerülnek be a top15-be. A törvény úgy határozza meg, hogy alapképzésben a fejlesztési részhozzájárulás összege évente 105 ezer forint lesz, mesterképzésben pedig 150 ezer. Ez nagyjából az állami ráfordításnak, az 525 ezernek a 20 százaléka. Sem a 105, sem a 150 ezer nem fix összeg: az intézmények felfelé vagy lefelé eltérhetnek ettől, akár 50 százalékkal, ha például egyes szakirányoknál úgy látják jónak. Alapképzésben így a felső határ évi 157 és félezer míg mesterképzésben 225 ezer forint lehet, ami még mindig kevesebb mint a költségtérítés.

A rendszer egyik előnye a rugalmasság: akár a költségtérítéses képzésre felvett hallgató is átkerülhet államilag finanszírozottba, ha az első évben jól teljesít. Így másodévben már nem költségtérítést, hanem tandíjat fizet. Ha pedig bekerül a legjobbak közé, akár tandíjmentesen fejezheti be a tanulmányait. Mindez persze fordítva is igaz: akik rosszul tanulnak, vagy nem teljesítik az előírt évi 30 kreditet, „lebukhatnak” költségtérítéses képzésbe.

A pénzt az intézmények kapják, a minisztérium ígérete szerint nem a központi költségvetést fogja erősíteni. A tandíjból befolyt összeg legalább harmadát, de legfeljebb felét hallgatói tanulmányi ösztöndíjra, a fennmaradó részt pedig egyetemi fejlesztésekre kell fordítani. A pontos arányokat az adott intézmény szenátusa határozza meg.

Egyre több a hallgató
Bár idén már kevesebben jelentkeztek egyetemre vagy főiskolára, mint tavaly, a leendő diplomások száma még mindig magas. A rendszerváltás óta kis híján megnégyszereződött a hallgatók száma: míg az 1990/91-es tanévben 108 ezren iratkoztak be, a 2005/06-os tanévben már 424 ezer hallgató volt a felsőoktatásban. Nem csak az egyetemi infrastruktúra, a munkaerőpiac is nehezen birkózik meg ezzel a létszámmal. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2005 szeptemberében ezer fölött volt a mérnök és a közgazdász végzettségű pályakezdő munkanélküliek száma, a pedagógusoké pedig a kétezerhez közelít.