Az Ország Hangját zenei előéletéről, az élő adások tapasztalatairól és a Dal című műsor adta új kihívásokról kérdeztük.

–Van a családodban zenész, akinek a példáját követve elkezdtél énekelni, vagy esetleg más okból kezdett el érdekelni a zene?
 
–Több is! Nagyapám hosszú évekig hegedült, keresztapám gitározott, anyukám pedig zongorázott, de leginkább az anyukám vonala az, amit én most továbbviszek és mondhatom, hogy nagyon megkedveltem ezt a zeneiséget. Általános iskolában, amikor a legtöbb ember megismerkedik a zenével, akkor én még valamiért nagyon ódzkodtam tőle, zeneiskolába sem akartam járni, de szerencsére nem is erőltették rám. Ebben az volt a jó, hogy utána magamtól kezdtem el megszeretni a zenét; bekerültem a Fráter György Katolikus Gimnáziumba, ahol a gyerekkórussal voltak kisebb nagyobb fellépéseink, és szerintem valahol ebben az időszakban kezdtem el igazán érdeklődni a zene iránt.
 
–Több egyetemi rendezvényen is hallhattunk már énekelni, a miskolci hallgatói élethez hozzátartozó szakestekkel, a Selmeci nótákkal, illetve a kapcsolódó hagyományokkal mennyire volt már alkalmad megismerkedni?
 
–Szakestre még sajnos nem jutottam el, azon egyszerű oknál fogva, hogy a balekoktatást csak elkezdtem, de még nem sikerült befejeznem, remélem, hogy erre is sor kerül egyszer. A sógorom politológusként végzett és jelenleg is ott tanít a Miskolci Egyetemen, így általa és ismerőseim útján sok minden ragadt már rám a hagyományőrzést illetően, ha például a dalokra és indulókra gondolok, viszont nem teljes még a tudásom a Selmeci örökséggel kapcsolatban. Igyekszem majd ezt pótolni, ha lesz lehetőségem.
 
–Most, a Voice-ban aratott győzelmed után, hogy látod,  ezentúl inkább az énekesi pályádra érdemes összpontosítanod, vagy elképzelhetőnek tartod, hogy esetleg később, valamilyen formában a mérnöki karriered is egyengesd majd?
 
–Jelenleg nagyon kevés időm van arra, hogy az éneklésen kívül másra figyeljek, most, amikor van rá lehetőségem, szeretném megalapozni az egyéni előadói pályámat, viszont a későbbiekben, ha lesz időm, akkor szeretnék visszamenni az egyetemre és befejezni a tanulmányaimat. Az Anyagtudományi Kar hallgatójaként nagyon érdekel a környezetvédelem, a megújuló energiahordozók, de igazából az még a jövő zenéje, hogy miből is fogok pontosan megélni, és mi lesz számomra a legkedvezőbb.  Ha úgy is alakul, hogy az énekesi karrieremnél maradok, akkor is szeretném környezettudatosan élni az életemet, mert ez sokat jelent számomra.
 
–A műsor alatt, távol a családodtól, szülővárosodtól mi motivált, hogy végig tudd csinálni a versenyt, az azzal járó esetleges nehézségeket?
–Valóban, egy ilyen verseny rengeteg energiáját emészti fel az embernek, és a sok pozitív következménye mellett persze árnyoldala is van.Mindenképp szerettem volna kipróbálni magam egy tehetségkutató műsorban, ami szerencsére igazán jól sikerült, és úgy érzem, hogy ehhez az tudott egy nagyon nagy biztatást adni, hogy a közönség ennyire mellettem állt és támogatott. Emellett pedig az is nagyon fontos volt számomra, hogy a családommal tartsam a kapcsolatot. Ha egy héten csak egy este szabadidőm volt, akkor hazautaztam hozzájuk, igyekeztem velük találkozni, beszélgetni, mert ez volt az, ami igazán fel tudott tölteni és megadni azt a pluszt, amivel sikeresen meg tudtam oldani az utána következő heti adások feladatait.
 
–Mit éreztél abban a pillanatban, amikor a mestered, Mező Misi párbajtársnőd, Agárdi Szilvi helyett téged választott?
 
– Nagyon fura kettős érzés volt, mert egyrészt örültem, hogy sikerült bejutnom az élő show-ba, és hogy a mesterem bizalmat szavazott nekem; másrészt viszont, ugyan korábban nem ismertem annyira Szilvit, de a közös munka miatt sokat beszélgettünk és rájöttünk, hogy nagyon rokonlelkek vagyunk. Ezek után fájt az, hogy addig ketten meneteltünk előre és azután nélküle kellett folytatnom a versenyt, mert nagyon jó barátom lett, és nagyon jó viszony alakult ki közöttünk. Így ebből a szempontból kicsit fájó volt az, hogy el kellett hagynunk egymást, de nagyon örültem, hogy kaptam egy ilyen óriási lehetőséget.
 
–A döntőben volt beleszólásod, hogy ki legyen a sztárpartnered?
 
–Igazából nekem Szinetár Dóra nevét mondták legelőször, és nem is vártam meg, hogy ki lehetett volna a B.), vagy a C.) lehetőség. Tudni kell, hogy hozzám közel áll a színház világa, nagyon szeretem mind a musical-eket, mind a prózai darabokat és én is játszottam már kisebb darabokban, főleg amatőr társulatokban. És persze őt is láttam már sokszor Miskolcon fellépni, így nagyon örültem neki, hogy vele dolgozhatok. Megnyerő személyiség, nagyon segítőkész és empatikus volt velem, és szinte három mondat után már nagyon jól értettük egymást, könnyen egymásra tudtunk hangolódni.
 
 –El tudnád magad képzelni színházban is valamikor a jövőben?
 
–Nagyon szerettem színpadon lenni és nagyon szerettem szerepelni, attól függetlenül, hogy én nem vagyok az a típus, aki nagyon szeret a társaság középpontjában állni, meg nem én vagyok általában a partik lelke (nevet). De az, hogyha színpadon játszhatok, az számomra nagyon nagy öröm, és nem azt mondom, hogy feltétlenül így lesz, de szívesen látnám magam akár egy prózai, vagy egy zenés-énekes darabban, ha kapok erre lehetőséget.
 
–Egyik versenyből a másikba csöppensz, a Dal című műsortól mit vársz?
 
–Igen, egyik héten még az egyik, másik héten már a másik stúdióban vagyok, ez nagy felelősség. Úgy érzem, hogy bizonyítanom kell itt is amiatt, mert egy másik adón már megnyertem egy versenyt. Nagyon várom, hogy újból együtt dolgozhassak Szilvivel is, illetve azt is, hogy a zsűritagok mit szólnak majd a produkciónkhoz, és persze, hogy a közönségnek mi lesz a visszajelzése. Bízom benne, hogy hasonló maradandó élményt tudunk majd nyújtani  a nézőknek a duettünkkel, mint a Voice-ban.
 
–Más fellépéseid lesznek-e mostanában?
 
–Fellépéseim nagy része körülbelül másfél hét múlva indul be, de konkrét helyszínt egyelőre nem tudok mondani, mert időmet tekintve sajnos, de lehetőségeimet nézve szerencsére sok dolgom van még addig. A későbbiekben pedig majd elválik az, hogy mire lesz lehetőségem. De szeretném, ha többször tudnék találkozni azzal a miskolci közönséggel, aki eddig mellettem állt és támogatott.

 Tóth Orsi