Az operafesztivál nemcsak a címadó két nagy zeneszerzőt állítja fókuszba, ugyanis a szervezők nem feledkeztek el róla, hogy idén egy klasszikus nagy magyar művész emlékévét ünnepeljük. Liszt Ferenc első és egyetlen operáját láthatta a közönség június 11-én 19 órától a Nagyszínházban Beyrouth, Eisenstadt és Kassa művészeinek közreműködésével.

 

Don Sanche, avagy a Szerelem kastélya vitatott alkotás. A polémia tárgya, hogy az opera valóban Liszt Ferenc saját alkotása-e vagy nagy részt tanára, illetve a karmester munkája. A miskolci közönség egy valamiben azonban biztos lehet, mesterművel van dolga. Bár kicsit meglepő, hogy az előadáson a hagyományos recitatívók nem énekhangon, hanem prózában szólalnak meg Gerhard Krammer osztrák zeneszerző komponálásának köszönhetően. Bár kétség kívül a történet így könnyebben értetővé válik. Don Sanche (Byoung-Nam Hwang) viszonzatlan szerelmet táplál Elzire (Ana Matia Pinto) iránt, de a hercegnő nem viszonozza érzéseit. Így a lovag nem léphet be a Szerelem Kastélyába, mert oda csak boldog szerelmesek nyernek bebocsátást. A szerelem természetesen győzedelmeskedik, és a néző örömmel tapasztalja, hogy a gyengéd érzelmek – ha máshol nem, legalább a mese világában – győzedelmeskednek. Julia Glass rendező azonban azzal, hogy a darabot a 21. századba helyezi át, a történetet megpróbálja a mesék világából valóságos környezetbe átemelni. Mikrofon fejű hölgyek, kerti székkel a kezükben andalgó szerelmes párok, bőr ruhás rokker hős szerelmes férfiú és játékpisztollyal a színen hadonászó lovag szimbolizálják korunk kusza világát. Kinőttünk volna tehát az álomvilágban játszódó meseszerű operákból?