Lapunknak azt is elárulta, hogyan kerül a bicikli az Operafesztivál közelébe.
 
A tavasszal bejelentett nehéz helyzet ellenére, milyen ötletektől vezérelve vállalta el az igazgatói szerepet?

Kesselyák Gergely (KG): - Alapító tagként az ember egy ilyen rendezvényt mindenkor a gyermekének tekint. Igaz, nem én neveltem, de most, hogy a gazdasági válság begyűrűzött a kultúrába, „segíteni” szeretnék rajta. Az új koncepció elkészítésekor úgy gondoltam, most már ismeri a világ a Miskolci Nemzetközi Operafesztivált, így érdemes lenne egy új vezérfonalat vinni bele. Mikor még nem ismerte olyan jól az operát a miskolci közönség, vagyis a kezdetekkor, könnyű volt újat mutatni. Most azonban már nehéz. Ahhoz, hogy a világ rengeteg fesztiválja között megmaradjon a miskolci, kell egy specializáció. Tapasztalat bizonyítja, csak azok a fesztiválok maradnak meg a történelemben, amelyek szakmailag specializálódnak.
 
Az Operafesztivál tud specializálódni?

KG: - Az új koncepcióban a kortárs népoperát hirdettem meg. Azt, hogy mit takar, majd az utókor fogja megmondani, de abból indulok ki, amelyet sokan nem is tudnak, hogy az opera Puccini korában népműfaj volt. Az igényesség széles rétegekhez tudott szólni. Nem az elit járt az operába. Ők a páholyban foglaltak helyet, míg a munkásosztály a földszinten szívta magába a kultúrát. A templomban és az operában volt csak képes együtt, egy fedél alatt ülni a társadalom valamennyi rétege. Sehol máshol. Ma ez a műfaj ilyen formában nem létezik, talán a musical vált még ki ilyen hatást. A jelenlegi opera egyre inkább egyfajta elit szokást jelent. Az elit pedig mindig egy szűk réteg. Előbb vagy utóbb azonban nem lesz olyan kormány, amely ezt finanszírozza. Többek között ezért van szükség kortárs népoperára. Szeretném, ha ez az újítás nemcsak a magyar operaszerzőket, hanem a külföldieket is megihletné. Az alkotásoknak egyszerre kell tudniuk ötvözni a musical népszerűségét és a szakmaiságot.
 
Hogyan lehetne a fiatalokat az opera bűvkörébe vonni?

KG: - Kevesen tudják, hogy basszusgitárral és dobszereléssel is lehet opera, az opera. Minden a zenei megszerkesztettségen múlik. A mai darabok azonban nincsenek megkomponálva, összeszerkesztve. Azt gondolom, elhaladunk amellett, hogy a zene iránti igény a mai embernek az életében még erősebb, mint valaha volt. Manapság nincs olyan hely, ahol ne lenne egy walkmanen zenét hallgató ember. Az általam megteremtésre váró népopera elsődleges célcsoportja a fiatal értelmiségi réteg. Őket érdemes kiemelni, támogatni. Én most visszakérdeznék; hogyan lehet titeket, egyetemistákat bevonzani? Ingyenes buszjáratok indítását, kedvezményes jegyeket tervezünk. A 2020-as vízióm tervét szeretném minél hamarabb az egyetemisták bevonásával megvalósítani. Egy többezres teátrumot, akár olyat, mint a Szegedi Szabadtéri Színpad szeretnék megépíttetni, kialakítani itt, Miskolcon. Legyen egy olyan hely itt is, ahová ezrével járnak, mert járhatnak a kultúrakedvelők! Azt gondolom, hogyha egyszer részesül az ember a zene világával, utána biztosan a rabjává válik.
 
Mégis hogyan lehetne ezt a mai egyetemisták körében elérni?

KG: - Elmesélek egy rövid történetet. Volt egy gimnáziumi osztálytársam. Olyan, aki igazán utálta az énekórát. Hamisan énekelt, az a fajta volt, aki ha feltettek egy komolyzenét, cikizte. Gimnáziumban, valamikor ’90-ben alapítottam egy zenei tábort Munkácson. Egy hétre hívtam el az említett osztálytársamat. Eljött velem, mert biciklis haveromként jó mókának tartotta. A hét alatt egyik nap azonban beállt a kórusba. Azóta koncertre jár, és Mozart legnagyobb rajongójának tartom.
 
Szép történet, de ehhez egy biciklire volt szükség…

KG: - Valóban „bebiciklizett az operába”. Szerintem érdemes lenne ezt az egyetemistáknak is elmesélni. Biciklizzenek el ők is az Operafesztiválra! Legyenek részese a zenének legalább egyszer, s utána eldönthetik, operát érdemes tovább hallgatni, vagy a walkmant biciklizés közben!