- Mindannyian nagyon izgatottan fogadtuk a hírt, de főleg az első évfolyam tagjai – mint én is -, akik még csak nemrég csöppentek bele az egyetemi életbe. Hétfő délután (július 11-én) Genova felé vettük az irányt, amely Olaszország legnagyobb és a Földközi-tenger második legnagyobb kikötője. Egész éjszakás utazás után fáradtan és álmosan érkeztünk meg Genovába másnap délelőtt és a napot a tengerparton és a városban töltöttük.
Sikerek út közben
Másnap a gyors reggelit egy próba követte egy kiváló akusztikájú kisebb arénában, majd indultunk tovább Dolceaqcue-ba, amely egy középkori kisváros a Nervia folyó völgyében, a Rebuffao hegy lábánál. Nevét a híres Rosesse nevű boráról kapta, amelyet néha csak édes víznek (Dolceaqcue) neveznek. Városnézésünk során kicsit bepillanthattunk az itt élő emberek mindennapjaiba. A kisebb fajta túrát – tekintve az emelkedőket, amelyeket nem kis feladat volt megjárni – egy könnyed és páratlan olasz vacsora követte. Hálánk jeléül egy kisebb esti koncertet adtunk a dolceacque-i lakosoknak. A vacsora után még körbejártuk a város központját, énekeltünk és csalogattuk az embereket az esti előadásunkra, közben pedig megtekintettük a középkori várat és a híres római hidat is, amelyet Claude Monet is lefestett. Az esti koncertünk nagy sikert aratott. A templomban felcsendült többek között Kocsár Miklós Salve Regina, Jubilate Deo, és Bárdos Lajos Rika Rika című kórusműve is. Jó alkalom volt ez arra, hogy a darabokat kipróbáljuk, akik pedig fogadtak bennünket, őszinte érdeklődéssel hallgatták előadásunkat. A koncert eléggé későn ért véget, de mi indultunk is tovább, immár Cantonigros felé.
Harmadik helyezés

A verseny pénteken kezdődött.
A fesztiválon 36 együttes szerepelt, Európán kívül az amerikai kontinensről és Ázsiából is érkeztek csoportok. Nagyon változatos és egyedi műsorokat, produkciókat láthattunk, fantasztikus műveket mutattak be a közönség előtt, és magához mérten méltóan szerepelt. Kivételes napokat töltöttünk együtt, és a többiek előadását megtekintve mindannyian tanulhattunk valamit. Jó volt látni más kórusok szereplését, együttműködését. Még többet kaptunk, mint amire számítottunk, hiszen nőikar kategóriában harmadik helyezést értünk el, és a folklórbemutatón is szépen szerepeltünk. Hihetetlen volt, amikor kimondták az iskolánk és a kórusunk nevét! A sikerért pedig köszönet illeti igazgatónkat és karnagyunkat, Sándor Zoltán Tanár urat, aki lelkiismeretesen és szívvel lélekkel dolgozott velünk.
Ízek, dalok, fényképek

Az eredmény után már sokkal felszabadultabbak és nyugodtabbak voltunk. A hazautazásunk előtt ellátogattunk Barcelonába. Elsőként a Güell-parkba, amely nagyon látványos és különleges volt. Ezt követően Barcelona további nevezetességei következtek, mint a Gaudí házak és a Sagrada Família, melyet Gaudí tervezett. A városban számtalan utcazenész gitárjátéka vagy éneke tette még hangulatosabbá a várost, valamint a bazársorok, ahol spanyol szuveníreket, emlékeket vásárolhattunk. Ez volt az utolsó napunk mind Spanyolországban és a vendégcsaládoknál is. A szívünkbe zártuk őket kedvességük és szeretetük miatt, amelyet igazán nem is tudunk meghálálni nekik, viszont kedveskedtünk számukra egy kis koncerttel, valamint magyar különlegességekkel, mint például híres, nevezetes borok, amellyel kicsit belekóstolhatnak az országunkba. A hétfői hazaindulásunkat követően, kedden Bibione-ba látogattunk el, amely
Észak-Olaszország egyik legkedveltebb üdülőhelye az Adriai-tenger partján. Itt ismét volt lehetőségünk egy utolsó fürdőzésre. A kórussal szerda hajnalban értünk Miskolcra. Mindannyian fáradtan és kimerülten, élményekkel tele. Gyönyörű helyeken jártunk, különleges ételeket kóstolhattunk, és még szorosabbá tettük mind a kórusok, mind a kórustagok kapcsolatát.