Hogyan jutottunk el idáig?

Gáspár Marcell (G.M.): - Az új koncepció felvetését követően decemberben egy részletes javaslatcsomagot fogalmazott meg a HÖOK, illetve ezt követően is szerettünk volna aktívan közreműködni a koncepció kidolgozásában, amire egyébként korábban ígéretet is kaptunk. Ennek ellenére sajnos azt tapasztaltuk, hogy javaslatainkat egy kivételtől eltekintve nem fogadta be a minisztérium, ezért elhatároztuk, hogy március 16-án az utcára vonulunk. Ez év februárjában azonban Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes összehívott egy egyeztetést, amin HÖOK képviselői is részt vettek. Ez bizakodásra adott okot számunkra, ezért a márciusra tervezett demonstrációt lefújtuk. A tavasz és a nyár folyamán vártuk az oktatásért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) megkeresését, azonban semmilyen hivatalos anyagot nem kaptunk egészen a szeptember 20-i egyeztetésig, amikor egy olyan koncepcióval ismerkedhettünk meg, ami még a korábbi változatokhoz képest több, a hallgatók szemszögéből aggályos pontot tartalmaz. Mivel ezt az egyeztetést inkább egyfajta tájékoztatásként éltük meg, valamint azt közölték velünk, hogy a koncepciót a kormány már elfogadta, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának október 1-i pécsi ülésén megfogalmazott nyilatkozatot követően a tüntetés mellett döntöttünk. Fontos megjegyezni, hogy a HÖOK mellett több felsőoktatással foglalkozó szervezet (például a Magyar Rektori Konferencia) is éles kritikákat fogalmazott meg.
 
Milyen hallgatói jogokat sért alapjaiban az új koncepció?

G.M.:- Az első és legfontosabb, hogy a hallgatói szerződés ellentétes az Európai Unió alapelveivel, nevezetesen ütközik a tanulmányok helyének szabad megválasztásával és a szabad munkaerő-áramlással. A hallgatói szerződésben előírnák, hogy a végzést követő 10 évből 7-et, vagy 20-ból 15 évet itthon kellene dolgozni, máskülönben a képzés költéségét vissza kellene fizetni az államnak. Eszerint egy 18 éves fiatalnak a pályaválasztáskor kb. 20 évre előre kellene majd eldöntenie, hogy melyik országban kíván boldogulni annak az információnak a teljes hiányában, hogy egyáltalán a végzést követően megfelelő egzisztenciával rendelkező munkahelyet talál-e majd itthon. Érdekes helyzetet eredményezhet a határon túlról érkezett magyar hallgatók kérdése. A jelenlegi tervezet szerint ugyanis a végzést követően nekik is Magyarországon kellene munkát vállalniuk, holott köztudottan a kormány célja az, hogy ezek a fiatalok lehetőleg saját régiójukba visszatérve tudásukkal gyarapítsák és megőrizzék a magyar kisebbséget. A törvénytervezetben az is szerepel, hogy az államilag finanszírozott hallgatói létszámot drasztikusan csökkentené az állam, sőt olyan hírek is terjednek, hogy bizonyos szakokon szinte egyáltalán nem lenne államilag finanszírozott helye. Képzeljünk el egy olyan fiatalt, aki éveken keresztül szorgalmasan készült, hogy például jogász legyen, majd pedig a felvételt megelőzően nem sokkal kiderül, hogy abban az évben egyáltalán nem, vagy csak minimális államilag finanszírozott helyett hirdetnek meg.
Az állammal kötött szerződésben van-e szó munkahely biztosításáról diploma után?
G.M. : - Ilyen szerződéstervezet még a hallgatói érdekképviselet nem látott, de szinte kizártnak tartom, hogy ilyen garanciák legyenek benne. Pedig gondoljunk csak arra, amikor egy vállalat támogat egy hallgató tanulmányait, akkor a szerződésben az is benne van, hogy tanulmányait követően munkát biztosít számára. Amennyiben pedig ezt nem tudja megtenni, akkor nem várja el a fiatal pályakezdőtől, hogy visszafizesse ezt az összeget.
 
Mit jelent a „burkolt tandíj” bevezetése?

G. M: - Gyakorlatilag azt, hogy az egész államilag finanszírozott, illetve költségtérítéses képzés megváltozik, és a hallgatók jelentős része kiszorul az államilag támogatott helyekről. Előbbit állami ösztöndíjas képzésként, utóbbit önköltséges képzésként nevezik meg. Ez azt jelenti, hogy lesz egy szűk réteg, aki hallgatói szerződéssel állami ösztöndíjasként tanulhat, a hallgatók nagyobbik része pedig az eddigi költségtérítési díjak többszörösét jelentő önköltséget fizethet majd tanulmányaiért. Nyilvánvaló, hogy ezt a félévekben a 4-5 százezer, esetenként milliós nagyságrendet is elérő összeget a hallgatók jelentős része nem tudná kifizetni. Erre dolgozná ki a Minisztérium a Diákhitel 2 rendszert, amin keresztül a hallgatóknak megelőlegeznék a képzésük költségét. Ez annyit jelent, hogy frissdiplomásként egy fiatal kamatokkal együtt 5-15 millió forintos adóssággal indulna neki az életnek. Természetesen, azok is, akik állami ösztöndíjasként a megszabott határidőn belül mégis elhagyják az országot munkavállalás céljából, szintén kötelesek visszafizetni az államnak a teljes képzésük díját. Felmerülhet az a jogos kérdés is, hogy mi a helyzet ilyenkor a pályaelhagyó fiatalokkal?
 
Lesz-e lehetősége a hallgatónak önköltséges képzésből állami ösztöndíjas képzésbe átsorolnia?

G.M: Ezt szeretnénk elérni, azonban a jelenlegi tervezetből ez teljesen hiányzik. Egy tárgyból például az eddig intézményi hatáskörben meghatározott pótlási lehetőségektől eltérően összesen háromszor lehet majd utóvizsgázni, a negyedik sikertelen vizsga pedig elbocsátással és két év eltiltással jár majd az adott szakon. Elbocsátás helyett mi költségtérítéses, vagy –nevezzük ezentúl önköltséges– képzésbe történő átsorolást javaslunk, oly módon, hogy a jó tanulmányi eredmény esetén lehetőség lenne visszakerülni az államilag támogatott képzési helyekre. A vizsgaszámok korlátozását intézményi hatáskörbe kellene eldönteni, hiszen a képzési területek között is jelentős eltérések adódnak, illetve a vizsgalehetőségek helyett mi elsősorban a különböző kreditszűrőkben látjuk az igazi motiváló lehetőséget (például kétévente minimum 30 kredit teljesítése).
 
Mi a történik az ösztöndíjakkal?

Szabady Szabolcs (Sz. Sz.) : - Jelenleg az államtól kapott hallgatói normatíva biztosítja a különböző ösztöndíjak, mint a tanulmányi és a szociális alapú ösztöndíjak forrását. Ez egészül ki jegyzettámogatásra és a lakhatási kedvezményre vonatkozó normatívával. A jövőben a tervezet szerint a hallgatói normatívából (119 000 Ft/hallgató/év) befolyt összeget az intézmények átcsoportosíthatnák, azaz egy nagyobb állami elvonás esetén a hallgatói ösztöndíjak is csökkennének, holott ezek sérthetetlenségét a korábbi törvény biztosította. Az elkövetkező években jelentős forráskivonások várhatók a felsőoktatásban, ami könnyen a hallgatói ösztöndíjak esnének áldozatul. Mindez ebben a régióban, amelyben az intézményünk is működik, súlyos következményekkel járhat.
 
Milyen változások veszélyeztetik egyetemünket?

Sz.Sz.:- A tervezet kimondja, hogy hosszú távon kétféle felsőoktatási intézmény maradhat meg. Az egyik a tudományegyetem, a másik a főiskola. Ezt az elképzelést Hoffmann Rózsa államtitkár asszony is többször megerősítette. Tudományegyetem azok az intézmények lehetnének, amelyek például minimum 8 karral rendelkeznek, illetve több mint 15 ezer hallgatójuk van. Ezek szerint a Miskolci Egyetem mellett, több nagy múltú egyetem, köztük a Budapesti Corvinus Egyetem és a SOTE is főiskolai minősítést kapna.
 
Milyen változás lesz a Hallgatói Önkormányzatoknál?

Sz.Sz.: - A jövőben az eddigi 25 és 33 százalékkal szemben maximum 20 százalék lehetne a hallgatói képviselők aránya a szenátusban, ráadásul nem szavazhatnának a hallgatók személyi kérdésekben. Ezzel kapcsolatos, hogy ezentúl az egyetemek vezetőit a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyetértésével neveznék ki, azaz az egyetemi szenátusülések a politika színtereivé válnának. Az elfogadhatatlan pontok ellen szólalunk fel október 20-án 16 órától a főépület melletti parkolóba. Követeljük a tervezet hallgatókat és egyetemünket érintő kritikus pontjainak visszavonását!