Az, ahogy zenélnek és az, amit játszanak, nem egyszerűen zene. A koncertjük alatt olyan elementáris erő és szenvedély sugárzik a színpadról a közönség felé, amit nem lehet szavakba foglalni. Lebilincsel, magával ragad és olyan érzéseket vált ki belőlünk, amikről azt hinnénk, nem is léteznek. Minden szavukból sugárzik a zene iránti elfogulatlan szeretetük. Az együttes tagjai: Harcsa Veronika, aki elbűvölő hangjával részegít meg minket, Kaltenecker Zsolt billentyűs, akit egyéni játékstílusáról ismerhetünk fel, Gyémánt Bálint a gitárjával varázsol és Andrew J aki ritmusokat, hangmintákat scratchel és megbolondítja ezt az amúgy sem szokványos együttest.

MERt: Az együttesből többeteknek is van már kapcsolata Japánnal és a lemezetek is kapható a szigetországban is. Honnan ez a Japán iránti elfogulatlan szeretetet?

Veronika: Nem számunkra volt vonzó Japán, hanem számukra volt vonzó a Bin-Jip. Tulajdonképpen ők találtak ránk az interneten keresztül. Először Kaltenecker Zsoltnak és Andrew J-nek jelentek meg lemezeik Japánban. Én a Quartettemmel készítettem jazz lemezeket, amiknek szintén akadt kiadója a szigetországban. A saját történetemet tudom: soha nem kerestem a japán kapcsolatokat, de valahogy így alakult, hogy megszerettek minket. Miután a Bin-Jip-ből mindenkinek volt már kapcsolata kint, nagyon könnyű volt ennek a zenekarnak is kiadót találni.

MERt: A Bin-Jip jelentése koreaiul "üres házak" - ez egy kicsit negatív hangvételű elnevezés. Miért ilyen szomorú, letargikus nevet adtatok az együttesnek?

Bálint: Szerintem ebben nincs semmilyen negatív felhang, egy koreai filmnek a címe Bin-jip, ez adta az ötletet. Ezt ugye helyesen koreaiul "Bin jip"- nek ejtjük, az együttes neve azonban angol kiejtéssel helyesen: "Bin Dzsip"- mert a számok jelentős része angolul hangzik el. Amúgy nem mondanám, hogy maga a film negatív lenne.

Veronika: A filmben az üres házakba belopózik a két főszereplő és megtöltik őket élettel. Az, hogy üres a filmen csak annyit jelent, hogy éppen elmentek otthonról, de az élet attól még zajlik. (szerk.: A Bin-Jip zenekar is valahogy megtöltötte a magyar zenei életet, ami bár nem volt üres, de sok szobából már elmentek.)

MERt: Említettétek, hogy főleg angolul énekeltek, de az MR2-n és a youtube-on is fellelhető egy Cseh Tamás-feldolgozásotok: a Váróterem. Készülnek további magyar feldolgozások? Miért angolul szólal meg főleg az együttes?

Veronika: Most kezdtünk el dolgozni a Bin-Jip második lemezén és beszéltünk már arról, hogy egy dal magyarul rákerülhetne, de erről konkrétumokat még nem tudunk mondani. A popzenének pedig az anyanyelve az angol, ha körülnézünk, a legtöbb zenekar ebben a műfajban angolul szólal meg, ráadásul az angol nyelv nagyon jól énekelhető.

MERt: Hogyan csapódtatok egymáshoz? Bár az együttes nagy része inkább jazzvonalon mozog, Andrew J inkább az elektronikus szcénában ismert.

Bálint: Ez egy régi történet. Régebben külön-külön szinte mind játszottunk együtt alkalmanként. Andrew és Zsolt több lemezt készített közösen, én Veronikával zenéltem már sokat. Először csak hárman, Veronika, Andrew és én ültünk össze, hogy valami kísérleti elektronikus projektet hozzunk létre, majd nagyon hamar csatlakozott hozzánk Kaltenecker Zsolt is. Végül így négyen alkotjuk a zenekart, közösen formáljuk a számokat, írjuk a szöveget és a zenét.

Veronika: Való igaz, hogy négyből hármunknak vannak jazz gyökerei, de ezt a zenekart pontosan azért hoztuk életre, mert nem csak a jazz érdekes számunkra. Hallgatunk nagyon sok más műfajú zenét is, és ki szerettük volna magunkat próbálni más stílusokban.

MERt: Az Enter című számotok, amiből klip is készült, kicsit populárisabb, mégis megmaradtak a jazz alapok. Hogyan határoznátok meg a saját műfajotokat?

Veronika: A Bin-Jip egyáltalán nem a jazz felől közelít, kísérleti elektronikus zenének mondanánk. A Fonogram 2011-es díjátadóján például alternatív kategóriában nyertük meg az év zenei lemeze címet. Lehet azt mondani, hogy alternatív elektronikus zene, kísérleti elektronikus zene, de semmiképpen nem jazz.

MERt: Melyik fellépéseket szeretitek jobban: a kisebb lokálok, kávéházak hangulatát, vagy mint itt a MEN-en is, a fesztiválhangulatot?

Bálint: Mindkettőnek megvan a maga bája. Nemrég adtunk a Bin-Jippel egy szobakoncertet húsz ember előtt, és az is óriási élmény volt. Teljesen más miatt izgalmas és inspiratív, mint egy fesztivál fellépés. Szerintem nem lehet arra egyértelmű választ adni, hogy melyiket preferáljuk jobban, mindkettőnek megvan a maga értéke és előnye.

MERt: Szerettek Miskolcra jönni, fellépni, hiszen az elmúlt években többször is voltatok nálunk.

Veronika: Tavaly a Quartettal léptünk fel. (Bálint: velem kiegészülve, mint ötödik tag J ) De igen, többször léptünk már fel itt, és reméljük, a továbbiakban is hívnak majd minket.   

-------------------------------------------------------------------------------------------