Nemrég olvastam egy on-line hírportálon, hogy bejelentették a "rockzene halálát", amelyre a felelősöket is megtalálták. Az egyetlen szerencse, hogy ezt a rockműfaj nem vette tudomásul. Ha csak a magyar zenei palettát böngésszük végig, rengeteg olyan bandát találunk, mely az úgynevezett "kemény zene" valamely válfaját játssza. A zenekarok nagy száma egy egészséges versenyt alakított ki a zenei piacon a bent maradásért. Azonban csak keveseknek sikerül elkerülni a süllyesztőt, illetve a régi nagy nevekhez hasonló méretű rajongó tábort szerezni. A mostaniak közül a Zanzibár az egyik, amely képes tömegeket megmozgatni.

Erre a banda legújabb, "Ádám keresi Évát" című lemeze is kiválóan alkalmas. A hanganyag a korábbi években megszokott, dallamos-igényes rock-zene vonásait tükrözi. A lemezen vegyesen találhatunk sodró lendületű zúzós dalokat, és szerelmes balladákat is. A szövegvilág a szokványos kliséktől mentes, igényes textúra. A szöveg és a zenei alap teljes összhangja általában jellemzi a korongot, melyet Terecskei Rita gyönyörű hangja tesz teljessé.  A dalok nem lettek egysíkúak, hisz témáik is változatosak. A változatos témák ellenére a lemezen végigvonul egy csendes, fáradt lázadás, mely belevisz egy plusz érzelmi töltetet az anyagba.

A lemezen a cím­adó dalon kívül, "Ádám keresi Évát", több remek darab is helyet kapott, így az "Üvegszilánkokkal az ágyban", a "Rock’n Roll-t ugye hiszed még?".   A lemezt elsősorban minden "Ádámnak" és "Évának" ajánlom, akik épp a másik felüket keresik, de kiválóan alkalmas arra, is hogy többen hallgassák egyszerre. Mindenki számára hordoz üzenetet, éljen akár egyedül vagy párosan.