A szokás azért szokás, hogy kövessük őket. Nem én szeretnék lenni az az ember, aki megtöri őket, bármilyen hagyományról is legyen szó. Ami valószínűleg jó volt már évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt is, az manapság miért ne működne? Vagy felteszem a kérdést: amit korábban szerettek apáink, nagyapáink, abban én mi kivetni valót találhatnék?

Valahogy így vagyok a húsvéttal is. Nem én fogom megtörni a családi hagyományt, ezért én is egy pohár vízzel kezdem a napot ilyenkor. Persze, ehhez elég korán kell felkelni, legalábbis korábban, mint a család nőtagjai. Amúgy elég macerásan menne a vízzel való nyakon öntés, ráadásul, ha nem elég fürge az ember, üldözheti hosszú percekig a locsolásra kiszemelt "áldozatát". Na, nem mintha nem töltene el kéjes örömmel, hogy próbálnak előlem menekülni...

Azért nyilván nekem sem csak a vízről szól a húsvét: kapnak a finom illatú kölnimből is bőséggel, hagy illatozzanak. Barátnőm kifejezetten örül neki... Ilyenkor már illik verset is mondani persze, szerencsére még gyerekkoromban jól megtanultam, így minden húsvétkor el tudom sütni. Régebben még több helyre jártam a haverokkal, ma már csak a szűk rokonság nőtagjait és a barátnőmet locsolom meg. Őt hagyom a végére, mivel a nap nagy részét vele töltöm ilyenkor is. Azért hiányoznak a régi szép idők, amikor az összes szomszédba átmentünk, és mindenhol örömmel vártak minket. Divat manapság húsvétra valamilyen más programot kitalálni. Fájó szívvel konstatálja ezt minden férfi szerintem, de nem csak a kevesebb tojás miatt. Azon túl, hogy legalább ilyenkor meglátogatjuk a rokonokat, ismerősöket, a húsvétnak van egy varázsa, a készülődéstől kezdve a locsoláson át a versmondásig. Ma már másról szól minden...