február 1. - Ahogy beléptem a munkahelyem ajtaján, nagyot dobbant a szívem. Tudtam, hogy a mai naptól kezdve minden megváltozik. Új irányt vesz az életem, és remélem, ezzel együtt másoké is. Reggel 8 órától érvényes a kinevezésem, ami olyan egyszerűen hangzik: "az emberek védelme". De ki és mi elől kell megvédenem őket? Mivel már nincs más élőlény az emberen kívül a Földön, a válasz nem lehet más: saját maga ellen.

február 13. - Mivel a feladat nehezebbnek bizonyul, mint bármelyik nagyfejes is gondolta volna, szűkült a kör. Specializálódnom kellett, és én az anti-dohányosok pártfogását választottam. Lehet, hogy kicsit nosztalgiából is tettem így, mert már akkor is, amikor még legálisan lehetett mindenhol cigizni, fennhangon hirdettem ellenvetéseimet.

február 14. - Rettenetes álmom volt, ami a múltban játszódott. Egy régi, ütött-kopott buszmegállóban álltam elmerengve, mikor fojtó füst szaga csapta meg az orromat. Rosszallóan pillantottam - az egyébként jóképű- cigiző srácra, és diszkréten odébb mentem. De a gyilkos bűz nem múlt el, sőt egyre fojtogatóbb, egyre elviselhetetlenebb lett: körbefogott, kalodába zárt, olyannyira, hogy nem kaptam levegőt. Arra ébredtem, hogy fuldoklom.

március 3. - A rémálom képe gyakran vissza-vissza tér, de ezt a munkára fogom. Pedig tudom, hogy nem igaz. A kötelességtudat és az emberszeretet harcol bennem. De jaj, még leírni sem szabad az utóbbi szót, a humánusság tiltó listán van. Mégsem tudom megtenni, hogy minden érzelem nélkül tegyem a dolgomat: fogadjam a bejelentéseket, végezzem a házkutatásokat, figyeljem a kamerákat, fenyítsem a dohányzókat. Mert a fenyítés az első lépés, csak utána jön a megtorlás, a rendőrség. Én csak rájuk ijesztek, mert tudom, hogy azért nyúlnak a cigarettához, mert félnek, elveszettek vagy egyszerűen fáj a lelkük. De mégis, hogy magyarázzam el nekik, hogy ez nem megoldás? Hogy védjem meg őket saját maguktól?

április 1. - Már régóta figyelem őt. Szimpatikusnak tűnik. Mégis gyakran mérgezi magát. Nem értem, hogy képes ilyenre, hogy képes a szájába venni azt a természetellenes, idegen anyagot. Ami még ennél is rosszabb, hogy látom, hogy egy illúziót kerget: minden egyes szívásnál azt hiszi, hogy ettől boldogabb lesz. Annyi kín, fájdalom és szenvedés van az arcán, hogy ideje felkeresnem. Még mielőtt a rendőrök csapnak le rá...