Elgondolkodtam rajta, hogy milyen is lenne doktorandusznak lenni. Előadásokat tartani, publikálni, konferenciákra járni, és végül elismert szakemberként tovább dolgozni az egyetemen. Ez szép lenne, de azért a felvételi a doktori iskolába nem éppen mondható könnyűnek. Vajon meg tudnék vele birkózni? Tényleg érdemes lenne a választott témámmal foglalkozni? Képes leszek valami nagyot alkotni, amit a szakma is elismer? Esetleg közben derül ki, hogy nem is értem annyira a témát? Vagy nem kellek majd a tanszéknek, és feleslegesen végzem el a doktori képzést? Rengeteg probléma és gond adódhat, de a lényeges kérdés csupán annyi: megéri az a rengeteg idő, energia és pénz? Ha biztos lenne a jövő, akkor mindenképpen, de így a válasz: talán... Ráadásul, ha nem maradhatok itt, mint oktató, akkor sehová sem fognak felvenni. A doktorim meglesz, de a munkaerőpiacon nem tudok majd elhelyezkedni vele, mert túlképzett vagyok. Senki nem akar egy olyan alkalmazottat, aki esetleg okosabb, értelmesebb és képzettebb, mint maga a főnök.

Nagyon meg kell gondolni! De van még rá idő... bár nem sok: május 10-ig dönteni kell. Vagy várjak még egy évet? Bizonytalan az egész! Talán mégsem kellene ezen gondolkodnom. De ennek a képzésnek is megvannak a maga szépségei. És a kitörési lehetőség. Szembe állítva azt, hogy mennyi "problémával" is jár ez az egész, és hogy a sikeres elvégzésével mi jár együtt... nem is tudom... talán tényleg megéri...hiszen a doktori végzettséget mégiscsak elismerik. Ha máshol nem is, de a szakmában mindenképpen.