Érezzük mindannyian: itt van a tavasz - ezt nem csak az éjszakák rövidüléséből és a napsütéses órák számának növekedéséből vehetjük észre, hanem vérmérsékletünk emelkedéséből is. Új életre kel ilyenkor szervezetünk, pezseg az ember vére, valami ismeretlen erő hajtja kifelé a téli tespedtségből, önmagába fordulásból. Itt a tavasz, dagad a lányok szoknyája, ahogy alákap a szél, párunk egyetlen csábos mosolya elég, hogy az éjszakáink ne csak az emelkedő hőmérséklet miatt legyenek fülledtebbek...
...csak bámulok ki az ablakon, és fogalmam sincs, hogy miről beszél a tanár. Képzeletben egy meseszép réten barangolunk: csak Ő és én. Érzem a virágok mézédes illatát, és a szellőt, ahogy csiklandozza az arcomat. De mindez csak halványan, elmosódottan tudatosul bennem, mert minden apró idegszálammal Rá figyelek, minden érzékemet Ő köti le. Figyelem arca rezdüléseit, érzem finom érintését, ahogy kéz a kézben sétálunk. Meghitten élem át a pillanatot, ahogy mind a ketten hallgatunk. De a nagy csendet hirtelen egy kérdés töri meg, és már kezdek is vörösödni, ahogy minden szem rám szegeződik. Biztos kérdezett valamit a tanár...
...Vajon ő sem tud másra gondolni, csak rám? Vajon neki is folyton csak rajtam jár az esze? Hát remélem. És megint elpirulok. A fülemig szalad a szám, mert eszembe jut a reggeli sms-e. Óh, de imádom a tavaszt. A jó illatú friss levegőt, a bársonyos napsugarakat, és a tudatot, hogy Ő van nekem. Mert mi értelme lenne, ha egyedül kellene átélnem mindent, és nem lenne Ő, akivel megoszthatom gondolataimat, érzéseimet, vágyaimat. Mert mit érnek a sikereim nélküle? ...
...Jaj, de félre a romantikus áradozással, a szerelmes sóhajtásokkal. Hiszen tudom, hogy mindez csak biológia, a hormonok játszadozása. De mégsem bánom ezt, még ha tudom is, hogy becsaphat. Mert mi van, ha nem is olyan megértő, szeretetre méltó és lovagias, mint ahogy én gondolom? Mi van, ha csak egy álomképet dédelgetek magamban róla? De nem! Ő hús-vér férfi, akivel most nagyon jó lenne együtt lenni. Kihasználni az élet minden percét, megízlelni minden gyümölcsét, akár édes, akár savanyú. Élni! Vele...
...Hát ez hihetetlen, hogy ennyire csapongok, és csak cikáznak a fejemben a képek elmúlt nyári estékről, tavaszi sétákról, hosszú beszélgetésekről, összeveszésekről, békülésekről. Áh, most már biztos, hogy felhívom és megkérdezem, hogy mit csinálunk hétvégén. Tegnap este is majdnem írtam neki egy sms-t, de erős voltam és nem tettem, várva, hogy majd ő üzen. De már nem számít, félreteszem női büszkeségemet és már keresem is a számát, mert tudom, hogy most Ő is rám gondol. Tudom, hogy mit érez. Tudom, hogy ő is érzi a tavaszt...