Valentin-nap, nőnap és ez még csak az év első három hónapja. Kötelező megemlékeznünk a szerelmünkről, a nőkről, a gyerekekről, az anyákról, de akkor már az apákról is. Persze, a születésnap más, a névnap is, az csak az enyém, azon nem kell osztozkodni, és nem kellemetlen.

Január: épp csak ki tudjuk pihenni a szilvesztert. Február: jön a "szeretlek kedvesem, veszek neked vagyonért ajándékot, de ha nem adsz, akkor örök harag". Egyetlen nap, amikor szeretnünk kell, müssen, sollen, must egymást! Ha nem, akkor a társadalom megkövez. Március: nőnap. Virág anyának, nagyinak, barátnőnek, barátnő anyukájának, barátnő nagymamájának. Ha elfelejtetted, hímsoviniszta vagy, ha leszakad a karunk a sok kórótól és panaszkodunk, hogy a csokiktól meghízunk, akkor kegyetlen hárpiák vagyunk. Április: sonka, jönnek az egy éve nem látott rokonok, akik különböző, több éve lejárt, a fürdőszoba polcán porosodó parfümmel locsolgatnak. Cserébe hihetetlen mennyiségű alkoholt vesznek magukhoz. Május: anyák napja, szeretjük, virág, csoki, ebédfőzés, reggel ágyba kávé. Szeretjük ezt az ünnepet, de lehet, jobb lenne, ha nem csak egy nap szeretnénk anyukáinkat, nagymamáinkat. Máskor is kapna a kedvenc csokijából, és csak úgy is kapna virágot. Gyermeknap, jó móka, de sajnos ugyanaz a probléma: ha már nagy vagy,
pénzt kapsz, pedig még mindig rózsaszín pónit szeretnél, ehelyett a pénz mehet a tankönyvekre.

Kényszeres ünneplések, kényszeres cselekvések és kényszeresen kell örülni. Pedig annyival egyszerűbb lenne, ha mindig elmondanánk, ami a szívünket nyomja, és csak úgy virág- és csokihegyek vennének körül, azért mondjuk, mert szépen mosolyogtunk a másikra.