- Hogyan fogalmazódott meg Terézanyu története?

- Miután tíz év után megszűnt a munkaviszonyom a Magyar Rádiónál, nehéz helyzetbe kerültem. A munkanélküli időszak nehézségeit a párnélküliség tovább fokozta. Elkeseredésemben egyszerűen elkezdtem leírni mindazt, ami velem történt. Kiszíneztem, eltúloztam, elengedtem a fantáziámat és alkottam egy fiktív főszereplőt, Kéki Katát. Ő lett Terézanyu, aki egy átlagos, harmincas nőként mindazt szeretné, amit valószínűleg a legtöbben mi, nők; olyan munkát, amit örömmel végez és megbecsülést kap érte, jó fej társat, aki szintén megbecsüli, szereti, és jó családot. Szeretne megfelelni mindazon elvárásoknak, amiket egy nővel szemben támaszt a társadalom - legyen rendes nő, menjen férjhez, szüljön - ugyanakkor meg is rémítik ezek az elvárások, és szeretné a saját döntését meghozni, vállalva a következményeit, akár azt is, hogy ha sokáig válogat, egyedül is maradhat, társ és család nélkül.

- Ön hogyan talált rá az Igazira?

- Édesanyám mindig azt mondogatta, a nagy Ő-t iskolás éveink alatt kell megtalálnunk. Kitűnően támasztotta ezt alá az én esetem, annak ellenére, hogy sokáig nem hittem el anyám kijelentését. De szerencsém volt, a társamat valóban egy egyetemi képzésen találtam meg. Abban a körben ugyanis, amelyben tanulunk, azonos szemléletű, érdeklődésű embe­rekkel kerülünk össze - tényleg nagyobb az esély a tartós kapcsolat kialakulására. A közös nézet pedig meghatározó pont egy párkapcsolatban.

- Könyve megírása után leginkább párkapcsolati tanácsadóként tekintenek Önre. Valóban annak tartja magát?

- Nem. Nekem van egy segítő hivatásom is, a szupervízió és a coaching, de annak kapcsán nem csupán párkapcsolati problémák megoldásában támogatom a hozzám fordulókat.  Ugyanakkor a Teréz­anyu megírása után valóban én lettem Terézanyu, gyakran fordulnak hozzám tanácsért párkeresők, házasságban élők egyaránt. Van is egy internetes honlapom, a www.terezanyu.hu, amelyen számos nő írja le a saját történetét. Ezekben az írásokban a legszebb családi emlékektől kezdve a családon belüli erőszakról szóló történetekig minden megtalálható. A célom az, hogy támogatást nyújtsak azoknak az asszonyoknak, családanyáknak, akiknek az élete nem úgy alakult, mint ahogy ők eltervezték. Hamarosan újra indul a Terézanyu Klub is, amely anno olyan nők számára alakult meg, akik vágytak egy támogató közösséghez való tartozásra.

- Milyen célkitűzései vannak a klubnak?

- A klub alkalmai során minden tag elmeséli a vele történteket; milyen családja van, milyen szerepet tölt be otthon, és mennyire érzi jól magát ebben a szerepben. Az elhangzott történetek egyfajta "szociológiai tanmesék", amelyekből a többi jelenlévő is okulhat. A beszélgetés során minden tag lelki támogatást nyer.

- Milyennek látja a mai párkapcsolatokat? Változott-e a házassági forma a korábbi időkhöz képest?

- Magyarországon ritka a boldog házasság. Ma már a karrier az első, a házasság intézménye azonban ezzel nem tudott lépést tartani. A patriarchális forma megmaradt, nincs munkamegosztás, s ebből az én, illetve a tőlem fiatalabb generáció már nem kér. Sok nő tudja, hogy mit akar, ám a férfiak nem akarják ezt elfogadni. Ezek a tényezők pedig nem teszik lehetővé a harmonikus házasság kialakulását. Egyre kevesebben kötik össze az életüket emiatt, illetve egyre inkább kitolódik annak a kornak a határa, amelyben az emberek megházasodnak. Mindez pedig nemcsak társadalmi problémához vezet, hanem a népesedési statisztikát is befolyásolja.

- Jól látom, hogy Ön egy feminista mozgalom éllovasa?

- Feministának vallom magam, mert sok, gyakran rejtett hátrányos megkülönböztetés éri a nőket. Elég csak megnézni, a nők hány százaléka tartozik a vezető beosztású emberek közé - a felsővezetők mindössze egy-három százaléka a nő. Mikor kimondjuk, hogy főnök, még ma is mindenkinek egy férfi képe jelenik meg. Ezen érdemes lenne változtatni. Egy nő nem feltétlenül kizárólag az anyaságra és a háztartási munka elvégzésére hivatott egy házasságon belül - ma több diplomás nő van, mint férfi, a nők többsége azért tanult, hogy tudását kamatoztathassa és munkáját megbecsüljék. Én nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, aki egyenrangú félként ugyanúgy kiveszi részét az otthoni teendőkben, mint én. A kölcsönös munkamegosztás szerintem nagyon fontos tényező egy házasságban.

- Miskolcon született és itt is élt 18 éves koráig. Nincs honvágya?

- De, van. Ahányszor megérkezem a Tiszai pályaudvarra, mindig úgy érzem, hazaértem.

Annak ellenére, hogy lassan hosszabb ideje élek a fővárosban, mint itthon. Miskolc nagyon sokat szépült - épült az utóbbi években, nagyon büszke vagyok a miskolciságomra - de ezzel együtt haza már nem fogok települni, az otthonom ott van, ahol a lányom és a férjem,- Budapesten.

- Könyvsorozat lesz-e Terézanyu történetéből?

- A harmadik részt minél hamarabb szeretném az olvasók elé tárni. További részekben is gondolkodok, de most, hogy négy dimenziója van az életemnek, azaz családanya, feleség, dolgozó nő és író vagyok, szoros a napi rendem. Igyekszek minél több időt fordítani az írásra, de jelenleg a család az első.