Az otthon nem egy meghatározott hely, az otthonunk ott van, ahova visszük, ahol képesek vagyunk megteremteni. Turcsik Ferenc Berettyóújfaluból hozta otthonát Miskolcra, a Miskolci Egyetemre.

- Jó érzés volt újra egyetemistának lenni. Kihívást jelentett egy nem hagyományos környezetben, szinte a semmiből felépíteni valami olyan kollektív dolgot, ami fontos alapja lehet a református egyetemi közösség jövőjének - emlékszik vissza a lelkész. - Érdekes újra átgondolni, hogy miket sikerült elérni ez alatt a hét év alatt. Kirándulások, személyes beszélgetések, különböző kurzusok, kiállítások - mind fontos állomások. Nagy eredmény, hogy tevékenységi köre és programjai miatt több helyiséggel is rendelkezik már a lelkészség az egyetemen. Fontos, hogy már egyrészt van mire építeni, s vannak dolgok, amiket tovább lehet fejleszteni a jövőben. Turcsik Ferenc közösségszervező tevékenységén túl a Diák Irodán is segítette a hallgatók életét életvezetési tanácsadásaival, most azonban tovább vezet az útja a Miskolci Egyetemről. Egy új, más és mégis hasonló állást kapott Budapesten, az EDYN nevű szervezetnél.

- Egy nemzetközi önkéntes közvetítő szervezetnél fogok dolgozni, alapvetően management pozícióban. A szervezetépítést, a közösség-összefogást tekintve hasonló feladatom lesz, mint itt volt, ám már egy másik miliőben. Emellett az önkéntesség sem áll távol tőlem, hiszen korábban öt évig már végeztem önkéntes munkát. Szakmailag egy újabb kihívást jelent majd, de a Miskolci Egyetemen töltött idő mindenképpen segítségemre lesz.  Sok szempontból fontos nekem a Miskolcon eltöltött hét év. Úgy tartozhattam valahova, hogy nem tartoztam sehova. Otthonommá lett egy korábban ismeretlen város, egy ismeretlen egyetem. Otthonossá tették a szakmai és a privát életem az azóta kedves ismerőssé, baráttá lett emberek - zárta utolsó beszélgetésünket Turcsik Ferenc.