Focilázban égett egész Hollandia június 9-től egy hónapon keresztül. Az emberek bizakodóan tekintettek a világbajnokság elé, hiszen a csapatuk volt a torna egyik legnagyobb esélyese. Így még a meccsek kezdete előtt megjelentek a nélkülözhetetlen narancssárga mezek, vicces napszemüvegek, hatalmas műhajak, műkezek és a vb holland állatkája. Ő a nemzeti zászló különböző színeiben és a dinasztia narancssárgájában is megtalálható volt. Minden vásárló, aki egy bizonyos üzletlánc valamelyik üzletében 10 euró felett vásárolt, kapott egy ilyen állatkát, amit aztán sokan az ablakokba ragasztottak ki, egy-egy ruhadarabra vagy ékszerre aggattak fel. A lényecske nagyobb, fejen hordozható változatát megvásárolhatta ugyanebben az üzletláncban minden lelkes szurkoló, akikből – mondani sem kell – nem volt hiány országszerte. Erre már csak a plüssállatkák gyors elfogyásából is lehetett következtetni.

A “fanatikusok” feldíszítették otthonaikat, zászlókat, szlogeneket helyeztek el az ablakokban, és a lakásban. Voltak olyan helyek, ahol a szomszédok összefogtak, és közösen borították “narancsba” az utca egy részét. Amit csodálkozva és örömmel fogadtam, hogy a Hollandiában élő legnagyobb számú kisebbség – marokkóiak – közül is számosan kidekorálták üzleteiket, és a meccsek előtt valamilyen narancssárga ruhadarabot öltöttek magukra, ahogy a legtöbb holland és szimpatizáns is tette.     

 
Meccsnézés otthon, munkahelyen, midenhol

Már a csoportmérkőzések alatt megállt a munka, ha a válogatott lépett pályára. Egyes munkahelyeken a dolgozók leültek a tv elé, végignézték mind a 90 percet, majd folytatták teendőiket. Mások hamarabb hazaérkeztek a munkából, hogy otthon a családdal vagy a barátokkal nézhessék végig a csapat játékát. Sokan pedig nyilvános vagy egy bár kivetítőjén keresztül követték végig a történéseket. Természetesen minden gólnál előkerültek a sípok, hangos bemondók és a vb hírhedt hangszere, a vuvuzela is. Az elődöntő és a döntő meccse alatt megtelt Amsterdam legnagyobb tere, a Museumplein. Itt, Utrechtben a bárokban zsúfolódtak össze az emberek. Az én tapasztalatom szerint a meccsnézés mind baráti körben mind abban a bárban, ahol megfordultam, viszonylag csendesen telt, persze feszült izgalommal és a szép helyzetek hangos elismerésével.

 

A döntő előtt a dj tipikus holland zenét játszott, hogy ezzel is inspirálja a szurkolókat. Az elbukott mérkőzés után mindenki csalódott volt, ez különösen, - és érthető módon - a férfiakon érződött. Furcsa volt azonban hallani, hogy a meccs végeztével a sörözőben vidám számokat játszottak. Ezeket csak páran hallgatták, a nagy többség hazafelé vette az útját. Elmaradt a vb utáni hatalmas ünneplés. Kedden mindez már a múlté volt, az emberek önfeledten köszöntötték a hazaérkező válogatottat. A Museumpleint ismét elözönlötték, hogy együtt örüljenek a megszerzett második helynek.