- Úgy tudom, a Settenkedő nevet akkor vetted fel, amikor publikálni kezdtél. Miért éppen Settenkedő?
- Apám is Tibor. Mindig a fiatalabbnak kell megkülönböztetnie magát, de én nem akartam ifjabb lenni. Régebben kajakoztam, Settenkedő volt a kajakom neve - és ezt felvettem. Azért volt jó név, mert nem tudták, ki vagyok. Sok mindennél ott voltam a háttérben, settenkedtem. Amikor tévézni kezdtem, nem használtam a Settenkedő nevet, csak úgy átcsúszott velem.

- A Megasztár indulásakor jó ötletnek tűnt, hogy fel akarják fedezni a tehetségeket. A szériák előre haladtával viszont mintha már nem a tehetség felismerése lett volna a fő szempont. Kissé elüzletiesedett...
- Igen. Kár, mert az egész ország élvezte, hogy a tehetségek megmutathatták magukat, össznemzeti kulturális érdek volt. Az elején bizonyos küldetéstudatunk is volt. Mára inkább a szórakoztatóipar terméke lett.

- Közben viszont te is celeb lettél... Mint kritikus, esztétikát végzett szakember, fogalmazd már meg: ki is a celeb?
- A celeb kifejezés azért helyes, mert a sztár szó mást jelent. Ha azt mondod, hogy Rolling Stones, akkor azt tudják Kínában, Magyarországon, mert a csillagot látod: olyan magasan van, és fénylik. A celeb már lejjebb van, azt jelenti, hogy valamilyen közösségben, valamilyen kisebb struktúrában ünnepelt valaki.

- Új szerepben látunk: filmszerepben. Egy részeg, bukott értelmiségit játszol pár percig. Mit szólsz a figurához? Mitől lehet egy értelmiségi bukott: egzisztenciálisan, vagy ma is meg lehet "gondolatilag" bukni, a szavak hitelét elveszíteni?
- Elhagytam az értelmiséget. Önként. Fáy Miklós az ÉS-ben alám nyesett a Me­gasztár idején, hogy egy kritikus hogy tehet ilyet. A Csillag születiknél persze mosolyogtam. Fáy alá meg nem vágott alá senki. Ez önkéntes kivonulás az értelmiségből.

- A véleményed nyilvános megfogalmazásához viszont továbbra is ragaszkodsz. Mit gondolsz, van ma olyan, hogy szabad magyar sajtó?
- Engem az ORTT folyton beperel. Rengeteg formája létezik a cenzúrának, titkos cenzúra is van. A Freedom House minden évben megjelenő kiadványában megvizsgálja a cenzúrát mindenhol. Ők a korlátozottan szabad demokráciák közé sorolnak minket.

- Ha már filmről is szó esett: melyik volt a legjobb film, amit valaha láttál?
- Mindig más. Volt egy tízes listám, de ez változik, ahogyan az ember változik. Sokáig a Szindbád volt az abszolút, de most nem azt mondanám.

- Most mit mondanál?
- A Hullámtörést. Tetszett nagyon az Avatar, hiszek a 3D-ben, nekem tetszik a mozi kiteljesedése. Drámáknál is jó, ha a teret látom, nem a síkot.

- Hogyan látod a mai fiatal felnőtteket, az egyetemista korosztályt?
- Jaj, szegények. Mikor mi voltunk egyetemisták, a pénznek nem volt szerepe. Ahhoz, hogy egy jobb nővel járjak, nem kellett, hogy pénzem legyen. Sokkal egyszerűbb volt. Most nincs pénz, nincs lehetőség, nem érdekli őket a politika. Nekünk volt közös ellenségképünk, az oroszok és a kommunisták. Most nincs, most csak egymást gyűlölhetik. Én arra nevelem a gyerekeim, hogy tanuljanak nyelvet, utazgassanak. Keressék a lehetőségeket. Mert itt most nincs sok lehetőség. Megváltozhat minden, de most nincs.

- A mai társadalomban egyre kevésbé működnek kapcsolatokban az emberek. Mintha elveszne az empátia, a közösségi létforma és az önzés lépne a helyébe. Mit gondolsz erről?
- Vannak szubkultúrák, amik összetartanak. Tudósok azt mondják, hogy a neten képződő szubkultúrák laza hálózata fontosabb lesz, mint amit a tömeg nézettségi indexnek hív. Mindennek van ellenhatása. Például igaz ez a túlzott, durva individualizmus, másrészt viszont lehet látni, ahogyan szubkultúrák egymásba kapcsolódnak, beszélgetnek, találkoznak és biztonságot adnak.

- Te hívő katolikus vagy, teológiát is hallgattál.
- Jártam egyetemre, jogra is meg bölcsészre is, de nem elégített ki. 1986-tól kezdve földalatti keresztény csoport tagja voltam, és egy idő után megkérdezték, hogy nem kellene-e többet tudnom arról, akit szolgálok. Én erre mondtam, hogy de, és így gyakorlatilag egyszerre végeztem a bölcsészkart és a teológiát nappalin.

- Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világban, mi lenne az?
- Csak egyet? Nem szívesen nyúlok hozzá a teremtéshez, mert a Jóisten jól kitalálta, de azt nagyon utálom, és közmunkára ítélném azokat a terepjárósokat, akiknek rokkant kocsis bérletük van, és bárhol leállnak. Ezt annyira undorítónak tartom, hogy a nagy kocsijukkal bármit megtehetnek. Szigorú lennék emellett a gazdagokkal szemben is.

- És önmagadban?
- Ó, rengeteg mindent. Egyet? Én nagy függő vagyok. A dohányzástól például nagyon szeretnék megszabadulni. Nagyon sokféle módszerrel próbálkoztam, de nem segítettek.