- Már kisgyermek korában vonzotta a kohászat. Mi irányította a figyelmét a tudományos pálya felé?
- Apám a diósgyőri vasgyár acélöntödéjében dolgozott, én pedig gimnazistaként nyaranta munkát vállaltam a gyárban, és többször ellátogattam a munkahelyére, valamint a vas- és acélgyártás üzemeibe. Lenyűgözött, ahogy izzik, szikrázik a vas, ámulva figyeltem, amint az aranyszínben tündöklő anyag egyik üstből a másikba folyik. Mivel Miskolcon akkor még nem indult el a kohómérnökképzés, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának hallgatója lettem. Nyári gyakorlataimat mindig a diósgyőri vasgyárban végeztem. Miután diplomát szereztem, 1952-ben a Vaskohászattani Tanszék egyetemi oktatója lettem.

- Első feladatai között szerepelt a tanszék Miskolcra költöztetése. Majd későbbi pályája során is sokat tett az egyetemért...
- Boldog vagyok, hogy rektorságom és rektorhelyettességem idején részt vehettem egyetemünkön a Bölcsészettudományi Kar létrehozásában, illetve, hogy ekkor csatlakoztattuk a jelenlegi Bartók Béla Zeneművészeti Intézetet az intézményhez. Dékánságom alatt - többek között - arra törekedtem, hogy az oktatást és a kutatást a kor követelményeinek megfelelő szinten tartsuk. Ennek egyik alapfeltétele az iparral való kapcsolatépítés és szoros kapcsolattartás volt. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy a hallgatók az elméleti ismeretanyag és a gyakorlat valósága közötti kapcsolatrendszert már az oktatási folyamatban felismerjék, s az oksági összefüggéseket világosan lássák.

- Az oktatási tananyag korszerűsítésében tevékenyen részt vesz: évről évre jelennek meg tankönyvei, jegyzetei.
- Professor emeritusként töretlenül végzek kutatásokat, konferenciaelőadásokat tartok, az elért eredményeket publikálom, és nem utolsósorban a mai napig oktatok, valamint tananyagot fejlesztek. A legfontosabb alapelvem, hogy a hallgatóknak ne egyszerűen leadjam, hanem átadjam a tananyagot. Nem elég csak megtartani egy előadást, a diákokkal meg kell értetni azt is, hogy mit miért kell megtanulniuk, s hogy a megszerzett ismereteiket hol és hogyan tudják a szakterület fejlesztésében kamatoztatni