A legenda gyökerei időben nem határolhatók be konkrétan. Az 1700-as évek végétől egészen a két világháború közti ideig bármikor megtörténhetett az eset. Az időpontnál érdekesebb azonban maga a történet.

Télen az állatok nagy része kevésbé aktív életet él. Így tesz a téli hidegben a béka is, amely különösen problémás helyzetben van a hideg évszakban, hiszen hideg pincékben vészeli át a telet, ám a meleg folyadékokba előszeretettel mászik bele, hogy ne fagyjon meg. A folyamat így néz ki: a béka belemászik a még meleg kocsonyalébe, amiben megpihen, és szépen lassan bele is "fagy". A tél Miskolcon egyet jelent a kocsonyával. Az összetevők tehát a kocsonya és a béka, s kész is a híres miskolci legenda.

A Három Rózsa étterem (a mai Kazinczy Könyvesbolt épülete) pincéjében is előfordultak a kétéltűek, ahol a frissen készült kocsonyákat tárolták, hogy lehűljenek. A kocsmárosné, Potyka Kata a nagy sürgés-forgásban egy tót atyafinak épp azt a kocsonyát vitte ki, amiben ott pislogott az élő, ám megszökni már nem tudó béka. Az atyafi nem szólt a furcsa hozzávalóról, s szépen megfalatozta a kocsonyát, kiszabadítva így a békát.
Manapság ugyan kicsi az esélye, hogy ilyen humoros eset forduljon elő, de életben tartva a legendát, a Kocsonyafesztiválon sok kocsonyában, ha nem is pislog, de ott van a béka.