Még tavaly tavasszal jelentkeztem az Erasmus ösztöndíj keretében a kinti szemeszterre. Hollandia, kulturális nyüzsgés, sok új ismerős...! Hamar kiderült: csak új ismerős, jövendőbeli lakótársammal, egy chilei fiúval is az internet hozott össze.

Vele még elutazásunk előtt megvolt az első közös kalandunk. Kollégium ugyanis nincs Utrechtben, csak diákapartmanok vannak ugyanolyan árban, mint ha valaki önállóan szeretne lakást. Persze, itt is az működik, mint otthon, hogy a legpraktikusabb, ha többen laktok együtt.
A szálláskereséssel azonban akadt egy kis gubanc. Találtunk egy jó lakást - és lényegében csak véletlenül derült ki, hogy aki ki akarta adni, az nem az igazi tulajdonos. A jövendőbeli lakótársam ugyanis éppen azokban a napokban vette fel a kapcsolatot egy ingatlanirodával, és többek között erre az albérletre is rákérdezett. Tőlük tudtuk meg, hogy már mások is felkeresték a lakást, és a valódi gazda közölte velük, hogy sajnálja, de az nem kiadó. Ha nem derül ki idejében a csalás, igen sokba került volna ez nekünk...

Ezután viszont már minden simán ment. Az albérlet a centrumban, központi helyen van, innen indultunk megérkezésünk másnapján felderíteni Utrecht belvárosát. Ami elsőre nyilvánvaló: valóban igaz az a hiedelem, hogy a hollandok mindenhová biciklivel mennek. Autók persze vannak, de a többségüket nem helybéliek vezetik, gyalog pedig csak az jár, aki a közeli boltban akar vásárolni. Az út legnagyobb részét a biciklisek foglalják el, és kimondatlanul is nekik van elsőbbségük. Mi is tervezzük, hogy bérlünk, vagy másodkézből veszünk egy kerékpárt.

Az első héten eligazítások és papírmunkák vártak ránk, majd február második hetétől megkezdődött a tanítás itt is. Az újságkészítés menetét is tiszteletben kell tartani, így erről most nem tudok beszámolni - de hogy milyen itt az egyetem, az élet, arról a MERtneten időről időre írok majd!