A gyémántot csak szénatomok alkotják. Neve (latinosan diamans) a görög adamos szóból származik, jelentése legyőzhetetlen, mely keménységére utal. Csak két anyag létezik, amelyik keményebb nála: a wurtzit-bórnitrid és a lonsdaleit. Előbbi vulkánkitörésekkor, utóbbi grafittartalmú meteoritok becsapódásakor keletkezik.

 

Gyémántokra leggyakrabban folyami üledékekben bukkannak, ahová a kőzet mállás után jut el. A legtöbb gyémánt Indiából (a legtisztábbak) és Dél-Afrikából (a legszínesebbek) kerül elő (a legelső gyémántot is Indiában találták az i. e. IX. században). A gyémánt útja azonban nem egyszerű. Az úgynevezett tiszta gyémántok legális úton kerülnek a csiszolóműhelyekbe, s vannak "véres" gyémántok, melyek főként afrikai országokból származnak. Véresek, mert felkelő csoportosulások további harcokat finanszíroznak az árukból.

A drágakő értékét 4 C alapján határozzák meg: colour (szín), clarity (tisztaság), carat (karát tömeg), cut (csiszolás). Tisztaságát az mutatja, hogy egy kristály színe mennyire egyenletes eloszlású, ezt tízszeres nagyítás során vizsgálják. A karát a tömeg megadására használt mértékegység (1 karát = 0,2 g). A csiszolás és fényezés során a kő természetes színszórását juttatják érvényre. A leggyakoribb csiszolási formák: briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), pendeloque (körte) vagy briolett (csepp), szív alak.

A gyémántipar több gyémántot igényel, mint amennyit a természet garantálni tud, így gyakori a mesterséges gyémánt. Ezek sárga színűek, s High Pressure High Temperature (nagy nyomás, magas hőmérséklet) technológiával készülnek.