2012. május 21. hétfő - Konstantin napja van
aktuáliscampusnagyítójó tudnikávézótükrömkitekintőcool-turmixfeelinggalériavivát vitálprogramsport

Várakozásokkal telve


Vannak fordulópontok az ember életében. Ezek többségét persze csak utólag ismerjük fel, kis időnek ugyanis el kell telnie, mire észrevesszük, hogy mekkora változást is jelentett egy bizonyos esemény az életünkben. Van azonban az évnek egy olyan napja, amitől mindenki valami változást remél: ez a szilveszter. Fogadkozunk, ígéreteket teszünk magunknak és másoknak, vagy ha nem is, de változást remélünk az új évtől. Előtte azonban még túl kell élni a szilvesztert - anélkül, hogy a buli kiválasztása komolyabb változást generálna párkapcsolatunkban...




Nem szeretem az év utolsó napját. Nekem szilveszterkor minden erőltetettnek tűnik: kötelező hurrá-hangulat, hogy véget ért egy év, kötelező várakozás-hangulat, hogy talán jobb lesz az új. Valamiféle misztikum lengi körül ezt a napot, mintha nem ugyanolyan lenne, mint a többi. Persze, szereti az ember az évfordulókat, mert van valami biztos pont az életében, tud összegezni, hogy mit ért el addig, és tud tanulságot levonni, hogy miben kell még változnia, fejlődnie.

Azért - legalább ilyenkor - nekem is megfordul a fejemben, hogyan is telt az évem, léptem-e előre, akár a párkapcsolatomban is. A barátnőm biztos többször és többet gondolkodik ilyeneken, én erre nem kívánok egy alkalomnál többet szánni, elég lesz szilveszterkor visszatekinteni az óévre.

Túl sok időm persze nem lesz, mivel készülni kell majd a kötelező év végi partira. Ha már annyit vitatkoztam, vitatkozom emiatt a párommal, remélem, legalább emlékezetes lesz! Mivel mindkettőnknek megvan a saját társasága, egyszerűen nem tudunk megegyezni abban, hogy akkor most melyik haveri körrel is töltsük az év utolsó napját. Nem hajlandó ebben egyikünk sem engedni. Nyilván szeretne ő is a barátai körében ünnepelni, nem pedig az én, általa alig ismert haverjaimmal. Már várom, hogy mikor vágja a fejemhez, hogy mekkora alkoholisták, őrültek, bunkók és elviselhetetlenek az ismerőseim, akikkel nem lehet konszolidáltan bulizni. Én nem akarok panaszkodni az ő barátnőire, de azért őket sem könnyű elviselni. Finoman fogalmazva, olykor hajlamosak a hisztire, és már most hallom spicces vihorászásukat.

De ha a társaságot sikerülne is kiválasztani, akkor is gond lesz azzal, hogy hová menjünk. Abban legalább egyetértünk, hogy annyiban megadjuk a módját az ünneplésnek, hogy nem egy már megszokott, átlagos hétvégi partihelyre megyünk. De ha már egy bál kerül szóba, akkor rögtön felmerül a páromban egy újabb kérdés: "De mit vegyek fel?"

Na, ilyenkor jöhet a válasz: "Semmit! Maradunk otthon a szüleiddel, és ropit ropogtatva, anyukád mákos bejglijét majszolgatva, gyerekpezsgőt szürcsölgetve hagyjuk hátunk mögött a csodálatos 2010-es évet, és csupa derűvel a szívünkben lépünk át a várakozásokkal teli új évbe!"