Az első, ami a közösségi portálokra való rákattanás kapcsán eszembe jut, az a Wall-e című animációs film. Kijelölt útvonalak a mozgó székeknek. Monitoron beszélget mindenki mindenkivel. Fel sem kell állni enni vagy inni, nincs semmiféle emberi kontaktus. Majd a nagy meglepődés, amikor két kéz véletlenül összeér.

Ez persze egy eléggé negatív utópia, ne is szaladjunk ennyire előre. Maradjunk a jelennél, maradjunk a másik gondolatomnál. George Orwell: 1984. Talán ezt nem is kell magyarázni. Azt azonban igen, milyen káros ez a testre, a pszichére, az anyanyelvünkre, a társas kapcsolatainkra és még sorolhatnánk. Észbe kapott már az egyik legnagyobb közösségi portál, és az egykori "Like" ma már "Tetszik"-ké magyarosodott, bár azt hiszem, túl későn. Gyönyörű szinonimákban bővelkedő nyelvünk egy új szóval "gazdagodott"... bár ez a legkevésbé sem "Lájk".

Arról nem is beszélve, hogy önszántunkból kiadjuk magunkat bárkinek. Kiterítjük a világ ebédlőasztalára magunkat, és még élvezzük is, ahogyan boldog-boldogtalan falatozik belőlünk. Nyilván megvan a lehetőség a lázadásra. Nem kell feltétlenül regisztrálni, bár, ha nem vagyunk jelen, akkor nem is létezünk. Nincs jó megoldás, talán ismét csak a jó öreg arany középút.

Legyünk jelen a nagy testvér ebédlőasztalánál, de jobb, ha csak megfigyelők vagyunk, és nem virtuális kannibálok.