11. 22. (hétfő)

06.30 Indulás előtt még gyorsan átfutom a profilomat és a kommenteket. Előre "örülök", hogy a vonaton nem lesz wifi. Hogyan képesek az emberek hosszú órákat úgy utazni, hogy nem nézik az üziket?! Még szerencse, hogy mobilról is elérhetőek az oldalak.

10.45 Szinte száguldottam a kollégiumig, hogy előadás előtt még legalább egy percem legyen, hogy felnézzek a profiloldalamra. Persze, sietni kell, de egy alkalmazást van még időm gyorsan megcsinálni.

13.00 Előadáson nem egy ember kezében láttam a mobilt. Biztos felléptek. Vajon mi történik most az üzenőfalon? Jaj, miért merült le a telefonom...

17.00 Micsoda szerencse! Bejelölt egy gyerekkori jó barátom, és órák hosszat beszélgettünk utána. Ez a legjobb az egészben, mindegy, milyen távol kerülsz az ismerőseidtől, mert van egy hely, ahol mindig találkozhattok és beszélgethettek. Fel is nézek egy rövid időre msn-re is, de tényleg csupán néhány percre.

11. 23. (kedd)

8.30 Csörög a vekker. Nem igazán fűlik a fogam ehhez a felkelés dologhoz, tegnap éjjel kettőig ültem a gép előtt. Kikecmergek az ágyból és bekapcsolom a laptopot, amíg lefő a kávé, gyorsan megnézem, mi történt az éjszaka. Na, szép, mondhatom, körülbelül hét órája nem néztem fel, és az egyik ismerősöm máris egyedülálló. Tudtam, hogy az alvással töltött időben is történik valami izgalmas! Miért nem találtak már fel erre is valamit?

15.00 Mostanáig egy fránya beadandóval szöszmötöltem, ahelyett, hogy az új fényképeket töltöttem volna fel a profilomra. Most azonban nekiláthatok a munkának. Megdöbbenve tapasztalom, hogy elég sokan megjelöltek a múlt heti buliban készült fényképeken. Annak azért nem ártana utánanézni, hogy honnan is ismerem őket.

22.00 Egyszerre hat ablakon beszélgetek a barátokkal. A szobatársam át is írt a szomszéd ágyról, hogy szerinte ez már kissé kóros. Én azonban élvezem. Naprakészen tudom, hogy kivel mi történik. és beszélgethetek távoli ismerősökkel, rég nem látott barátokkal.