- Amikor elújságoltam a barátaimnak, hogy veled készülök interjút készíteni, mindenki azonnal tudta, kiről van szó. Hogyan éled meg az ismertséget?

- Nevetni fogsz, de erről gyakorta megfeledkezem. Néha csak az tűnik fel, hogy a pénztárnál sorban állás közben a hátam mögött félhangosan azt találgatják, hogy vajon én vagyok-e. Az persze nem zavarja őket, hogy tökéletesen hallom, hogy miről beszélnek. Érdekes, mert sokan egyszerűen nem hisznek a szemüknek, amikor meglátnak, pedig én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki, és néha nekem is le kell szaladnom a gyógyszertárba vagy a közértbe. Az, hogy szerepelek és koncertezem, nem jelenti azt, hogy engem csak a színpadon vagy a tévében lehet látni.

- Érdekes, hogy felhoztad a tévét. Tagadhatatlan, hogy a celebek korszakát éljük, amikor minden akörül forog, hogy ki hányszor szerepel különböző csatornákon és újságokban. Ezzel szemben felőled ritkán lehet hallani. Ennek mi az oka?

- Régebben engem is gyakorta megkerestek ilyen-olyan szereplési lehetőségekkel, amikről nem titkolom, hogy szépen hoztak volna a konyhára, de én már nagyon rég eldöntöttem, hogy üres, tartalom nélküli dolgokból nem kérek. Amikor eljön az ideje, és úgy érzem, van valami közlendőm a nagyvilággal, akkor én teszek érte lépéseket. Ez az elhatározásom nagy lemondásokkal járt anno, de úgy érzem, hogy mostanra meglett a gyümölcse, és így visszatekintve, érdemes volt kitartanom mellette.

- Kitartás, ez a szó is ritkán jön szembe manapság. Ez mennyire határoz meg téged?

- Maximalista vagyok - ez a pályám eddigi 12-13 évében végigkísért. Nem elégszem meg az elfogadhatóval, ha lehet valami kimagasló is. Ebből a megfontolásból született az, hogy már nyolc éve csak élőzenés koncertet adok, amire hosszú hónapokig készülünk. Megkeressük azt a témát, azokat a pontokat, ahol összekapcsolódhatunk a közönséggel, mert ha valaki megtisztel engem és a zenekaromat azzal, hogy egy délutánját vagy estéjét arra szánja, hogy meghallgasson, akkor kötelességem biztosítanom őt arról, hogy a világon a legjobb helyen van abban a minutumban. Óriási csapatmunkára van mindehhez szükség, hogy pontosan érezzük egymás mozzanatait a zenekarommal, akikről büszkén állíthatom, hogy Magyarország zenei krémje. Az előadás ugyanis egy jelenben élő, pillanatnyi, megismételhetetlen dolog, ami alapján megítélik az előadót.

- Gyakran érzed, hogy bizonyítanod kell?

- Egyáltalán nem. Ne érts félre, csakis a bizonyítási kényszerről beszélek. Régen volt már az, amikor rájöttem, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, ez a felismerés pedig felszabadított. Én magam szabom meg azokat a nézőpontokat, amelyek alapján értékelem önmagam és másokat. Lehet, ezek a szempontok néha irreálisnak tűnhetnek, de engem ez ösztönöz, hogy még jobb legyek abban, amit csinálok. Ebből a szempontból szerencsésnek tartom magam, mert megtaláltam azt, amiben kiemelkedőt tudok nyújtani, és erre fűzhetem fel az életem.

- A zenélésen kívül mivel töltöd még szívesen a szabadidődet?

- Régóta rajzolok, festek. Ezekből a munkáimból nyílt nemrég kiállítás Nyíregyházán. Kis utánajárást igényelt a dolog, mert elajándékoztam minden munkámat, és így kölcsön kellett kérnem a képeket, hogy létrejöhessen ez a kiállítás.

- Ez azért nem mindennapi dolog a te életedben sem. Izgultál?

- Őszintén bevallom, hogy igen. Nem vagyok izgulós fajta, minden gond nélkül kiállok tízezer ember elé, de akkor, ha valamilyen más területen kell bizonyítanom, legyen az kiállítás-megnyitó vagy szóbeli vizsga, lámpalázas leszek. A tanáraim csodálkoznak is ezen eleget, hogy egy előadóművész, aki rutinosan mozog a színpadon, hogyan félhet annyira egy vizsgától, mint egy kisiskolás. De ilyenek vagyunk, én is hús-vér ember vagyok.

- Beszéljünk kicsit a jövőről: hamarosan új lemezzel jelentkezel, a József Attila-versek nagy sikerű megzenésítése után most Radnótin a sor. Hogyan születnek ezek a művek?

- A hír igaz, a napokban jelenik meg egy duplalemezem Radnóti Miklós verseiből. Ezen is hallhatóak lesznek olyan művek, amiket mindenki ismer, illetve olyanok is, amelyekről irodalomtanárok sem hallottak még. A lemez megjelenését megelőzi egy maxi, amit az Áhítat című dalból készítünk és kizárólag a weboldalamról lesz elérhető és megvásárolható. Egy vers kiválasztása nem tudatos folyamat számomra, ahogyan olvasok, egyszer csak megtalál, megérint egy mű, és már egyből hallom a ritmusát, a dallamát...
Most jut csak eszembe, erről a lemezről több dalomat itt írtam, Miskolctapolcán! Igen, meghallgattam egy ismerős bandát egy fesztiválon, és megszálltunk egy panzióban. A szobámban aztán egymás után jutottak eszembe a versek és a dallamok. Később, amikor már hiányolt a társaság, feljött valaki, hogy megnézze, minden rendben van-e. Én a megértésüket kértem, de ez egy olyan pillanat volt, amit nem hagyhattam elmúlni. Meg is lett az eredménye: reggelre tele lett a diktafonom és megírtam a lemez felét!

- Nagyon örülök, hogy ilyen hatással volt rád a környék! De mikor láthat téged koncertezni a miskolci közönség?

- Mindenképpen tervezek miskolci koncertet, de ennek az idejét még nem tudom pontosan. Legközelebb Kecskeméten fogok zenélni november 30-án a zenekarommal, ahol a József Attila-lemez és A gömb című album néhány dala mellett már a Radnóti-dalokból is elhangzik egy szép csokorral.