A II. világháború idején John Reisman őrnagynak azt a feladatot adják, hogy állítson össze tizenkét emberből egy alakulatot. A csapatot halálra vagy hosszú fegyházbüntetésre ítélt fegyencekből kell verbuválnia, majd kiképeznie az ellenséges vonalak mögötti műveletek elvégzésére. A tervek szerint az "invázió" (normandiai partraszállás) előtt kell titokban tevékenykedniük a német vonalak mögött, javítva ezzel bajtársaik esélyét a D-napon.

Reisman meggyőződése, hogy öngyilkos küldetésről van szó, de a feladatra kiválasztott személyek halálos ítéletük tudatában, esetleges amnesztia reményében, részt vesznek a küldetésben. Worden tábornok szavaival: "... okosabb felhasználni, mint eltékozolni őket".

A regény történeti háttere, hogy a világháború alatt közel ötezer amerikai elítéltnek kegyelmeztek meg, mert vállalták a katonai szolgálatot. A piszkos tizenkettő katonái azonban nem néhány év rabság vagy néhány év katonaság között választhatnak. A kivégzés és a majdnem biztos halál között a "majdnem" jelenti a reményt a gyilkosokból, erőszaktevőkből és más bűnök miatt elítéltekből összeállt csapatnak.

Nathanson regénye alapul szolgált az 1967-ben, azonos címmel forgatott filmhez. Többek között Charles Bronson, Lee Marvin és Donald Sutherland főszereplésével készült mű 1968-ban négy Oscar-díjat és egy Golden Globe-díjat kapott.