A zöldfülű balekok megkeresztelése alkalmából rendezik meg, melyen a balekvizsga sikeres befejezését követő, büszke "balek lettem!" felkiáltás után a jelöltek már örömmel hajtják fejüket a söröskorsó alá. Eddig eljutni nem könnyű, gondoljunk csak a Firmaválasztás rögös útjára, de maga a keresztelő már ünnepélyes, fennkölt. A balek már nem feszeng az asztaloknál ülve, közösséget érez maga körül, balektársai és a dicső Firmák lassan kibontakozó összetartozását tapasztalja.

De hogy is zajlott korábban egy-egy balekkeresztelő, amit részben ma is követnek? Mint tudjuk, lánybalekok nem léteztek, és ma sem léteznek, így a poganyinákat a keresztelés előtt fiúsították. Keresztszüleiktől fiúnevet kaptak, majd jelképesen megborotválták őket. A megkereszteléshez a Fuchsmajor a fülüknél fogva vezette be a leendő balekokat a terembe, miközben a cantusok és a résztvevők a keresztelőnótát énekelték. A balekok mindegyike harapott egyet a száraz kenyérből, szippantott egyet egy pipából, majd át kellett ugrania a farbőrt, jelezve, hogy belépett a közösségbe. Később a kohászoknál farbőr helyett egy üllőt, a többi szak esetében pedig a Fuchsmajor botját kellett átugrani.

A balekot felszólították, hogy válasszon magának Firmákat, akik megkeresztelték: "Pogány, én téged megkeresztellek Bacchusnak, Ceresnek és a többi pogány istennek nevében. Legyen ezentúl a te neved: ..." Majd nyakon öntötték egy korsó sörrel, a Fuchsmajor bekente az arcát korommal, majd megkapta keresztlevelét és balek lett.

Az igazán jó balek-Firma viszony nem ér véget a keresztelő után sem, hanem életre szóló barátságot köt egymással a két diák.