A történet nincs túlbonyolítva, azok is könnyedén felveszik a fonalat, akik az első két résszel nem találkoztak. Egy csapat válogatott bűnözőt, zsoldost és katonát elraboltak, majd felfegyverezve ledobták őket ejtőernyővel egy dzsungel fölött, amiről később kiderül, hogy egy másik bolygón található. A szerencsésebbek magukhoz tértek a zuhanás alatt, a kevésbé szerencsések... nos, ők hamarabb kiestek a játékból.

A túlélőknek hamar rá kellett döbbenniük arra, hogy egy közös van bennük. Valamennyien gyilkosok, és csak akkor maradhatnak életben láthatatlan üldözőikkel szemben, ha összefognak, és közös erővel veszik fel a küzdelmet, amolyan, "a nyúl vigye a vadászpuskát" stílusban vágnak vissza.

A filmet én személy szerint nagyon élveztem, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a régi vágású akciófilmeket, Predátor-rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab. Habár a film is nagyon jó volt, számomra a legnagyobb élmény - most mondhatjátok, hogy igen szegényes a lelkivilágom - az volt, amikor a stáblista alatt felcsendült Little Richard: Long Tall Sally című slágere, amit az első részben hallgattak Schwarzeneggerék bevetésre menet a helikopterben. No, az efféle figyelmességek nagyon bejönnek! 
 

Bartók Tamás.