- Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban?
- Változó. Mindig az, amivel éppen találkoztam. Először orvos, aztán zoológus, etológus, majd jött a főiskola...

- Eltanácsoltak a főiskoláról, mesélj erről...
- Ez egy hosszú történet. Sok mindennel foglalkoztam, újságot hordtam, pénzt kerestem, a zenekarral is dolgoztunk - már akkoriban megjelent az első lemezünk. Sokszor hiányoztam az órákról, s ezt egy bosszúálló tanár kiszúrta. Kissé méltatlan módon, de végül eltávolított. A természete, a mentalitása okán őt is eltávolították aztán, de ehhez nem volt semmi közöm.

- Ha elutazhatnál egy történelmi korba, melyik lenne az?
- Leginkább a jövőbe, hisz az a legérdekesebb. A múltban is van néhány helyszín, ahol szívesen ott lettem volna, valójában bármelyik történelmi eseményen részt vettem volna, ha nem ölnek meg. Az igaz ügyért meg lehet halni, ám ez valójában komoly fikció, hiszen az ember könnyen kijelenti, hogy meghalna, de ez ott és akkor, az adott helyzetben dől el. Az utolsó pillanatig lehetnek kétségek, remények, amik miatt végül mégsem áldozzuk fel magunkat. Visszatérve, minden korban voltak izgalmas helyzetek. Amiben nem szívesen éltem volna, az a modern kori háborúk időszaka, az nem annyira szimpatikus.

- A Kispál és a Borz elindulásakor milyen célokat tűztetek ki?
- Szerettünk volna népszerűek lenni. Természetesen voltak olyan célok, hogy milyen zenét szeretnénk létrehozni. Vannak dolgok, amik sikerültek, s vannak olyan vágyak, amik bennünk maradtak, amiket még nem tudtunk megvalósítani a Kispál zenekaron belül, vagy akár azon kívül sem. Sokszor azért kezd az ember másba, mert vannak benne olyan dolgok, amiket az adott konstellációjában nem tud megvalósítani. A Kispál és a Borz is emiatt megy szét, de rengeteg mindent sikerült elérnünk. Nem voltunk olyan zenekar, akik kimondottan örömzenélnek. A célokat nem mondtuk ki, de nem lehet úgy semmit csinálni, hogy majd lesz valahogyan. Vannak a szakmában olyan megpróbáltatások, olyan szituációk, amihez kell egy erősebb akarat. Vannak szépségei annak, hogy a színpadon állsz, de Magyarország nem arról híres, hogy minden helyen a leg­optimálisabb körülmények között dolgozol.

- Kedvenc Kispál és a Borz szám vagy album?
- Az Ágy, asztal, tévét, A Holdfényexpressz felét, a Bálnák, ki a partra harmadát, a Velőrózsák nyolcadát szeretem, illetve a Turisták bárhol című albumon is van néhány jó szám. Nincs kimondott kedvencem, más játszani és más hallgatni a dalokat. Az összegzés, az augusztus 9-ei koncert kapcsán végighallgattam az albumokat. Százhatvanvalahány dalt írtunk, amiből hatvan körüli számunk van, amit éreztem, hogy még ma is kedvemre való. Jó esetben egy dal leválik az emberről és önálló életet kezd élni.

- Sokan nem hisznek a búcsúzásban, az emlékkoncertek sorát emlegetik, már most...
- A nosztalgiakoncert-biznisz létezik, ezt nemzetközi példa is mutatja. A nemzetközi piacon a legjövedelmezőbb zenekarok most is az első rockgenerációs zenekarok. A Rolling Stones is jár koncertezni, sosem jelentették be, hogy feloszlottak. Ez a mi esetünkben ki van zárva, hiszen a Stones csak akkor indul turnézni, ha van új zenéjük is. Nekünk az utóbbi néhány évben együtt nem sikerült olyan mennyiségű és minőségű dalt írni, ami kitesz egy nagylemezt, és amire közösen büszkék lehetnénk. Erre esély sincs, hiszen mindenki mással kezdett foglalkozni, s mivel nem szeretnénk nosztalgiazenekar lenni, úgy döntöttünk, hogy befejezzük.

- Hogy látod, a közönségre hogy hatott mindez?
- Az utóbbi időben észrevettük, hogy a fiatalok nem jöttek a koncertekre. Évek óta nem jöttünk ki új lemezzel, így a közönség nem fiatalodott. Néhány éve, nem titok, hogy nem találtunk egy olyan zenei utat, amit közösen járhatnánk. Nem tudtunk úgy megújulni, ahogyan szerettünk volna, s ez nyilván látszott a zenekaron, hiszen a belső tartás, önbizalom is csökken ilyenkor.

- És merre visz az önálló út? Néhány évvel ezelőttig egész sok filmszerepben láthattunk, ám mintha ez a vonal megszűnt volna...
- Ez bizonyos értelemben tudatos volt, bár szeretnék még filmmel foglalkozni. Van a fejemben filmzeneötlet, forgatókönyv­ötlet, a szereplés azonban annyira nem vonz. Sosem volt ez komoly ambícióm. Egy hónapon keresztül mindennap a kamerák előtt lenni, az nem nekem való. Kíváncsi voltam, képes vagyok-e rá, de nem okoz olyan fajta örömöt, mint a zenélés.

- Viszont ismét szólólemezt tervezel!
- 2001-ben jelent meg egy szólólemezem. Most a Kiscsillag működik, de igen, tervezek egy újabb szólót. Pontosan még nem tudom, hogyan lesz, de vannak ötletek a fejemben. Néhány dal meg is van már. 2011-re tervezem a megjelenést, így tízévente lesz egy szólólemezem.