- Az előző félévben nem láttunk az egyetemen. Merre jártál, mit csináltál?
- Fulbright-ösztöndíjjal voltam New York-ban. Ez egy féléves kutatói ösztöndíj volt a Columbia Egyetemen. Ezen kívül egy emberi jogi szervezetnél dolgoztam az ügyészi programnál. A háborús bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatban végeztem jogi munkát. A hétvégeken pedig jártam a várost, múzeumokat, színházakat. Emellett New York-ban kezdtem el karatézni is, amit nagyon megszerettem. New York nagyon jó város. Élhető, biztonságos, tele mindenféle emberrel. Ilyenkor jön rá az ember, hogy Európa milyen kicsi, és mennyire szeretnivaló, jó volt hazajönni.

- Ha jól tudom, állást is kaptál Hágában.
- Az ENSZ volt jugoszláviai területeken elkövetett, emberiség elleni bűncselekmények nemzetközi törvényszékén kaptam egy munkát a védelem képviseletén belül. Egy horvát háborús bűnös védelmén dolgozom, ami nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőséget nyújt. Erre az évre még kitart ez az állás, de tervezek a nyárra egy kutatói utat, az Eötvös-ösztöndíj keretében a régióba utazom, hogy az ex-jugoszláv törvényszék működésének hatását vizsgáljam a helyi büntetőbíróságok működésére nézve.

- De nemcsak kutatsz, hanem sportolsz is!
- Igen, bringázom. A legizgalmasabb bringatúrám három éve volt, amikor Bukaresttől Isztambulig kerekeztünk el egy nemzetközi csapattal, ezer kilométert tettünk meg tíz nap alatt. Vicces csapat volt, köztük egy dél-afrikai bringás, akivel folyton húztuk egymást. Volt, hogy sót tettünk egymás kulacsába. Egyszer bekentem széntablettával a napszemüvegét, ami megfogta az arcát, rögtön rohant ijedten a feleségéhez, hogy a nap valamilyen kémiai reakciót váltott ki a szemüvegéből. Másfelől kalandos is volt az út, mindhárom országban előszeretettel támadtak ránk kóborkutya-rajok.

- Hallgatóként is ilyen gyakran utaztál?
- Csak talán még kalandosabban. Például harmadévesként egy barátommal európai körutat tettünk stoppal, egy szál hálózsákkal. Kvázi az utcán laktunk, és bejártuk Nyugat-Európát. Egyszer felvett minket egy bolond fickó kocsival, az elég félelmetes volt.

- Ezek szerint szeretsz utazni?
- Imádok utazni, szélesíti az ember látókörét. Minél többet utazik az ember, annál több színben látja a világot, és könnyebben elfogadja a sajátjától eltérő nézeteket. New York-ban pedig végképp levetkőzi az ember az előítéleteit az ott élők sokszínűségét látván. Lehet kevés pénzzel is utazni, és rengeteg ösztöndíjas lehetőség áll nyitva, úgyhogy minden hallgatónak üzenem, útra fel!

Névjegy

Kedvenc könyv: Kurt Vonnegut, Macskabölcső (sok egyéb között)
Kedvenc zene: PJ Harvey, NIN, Peter Gabriel, könnyű jazz...
Hobbi: szépirodalom, falatozás, filmek, bringa, karate, kirándulás
Háziállat: Nincs, de a macskák egoizmusát kedvelem
Legfontosabb elismerés: Azt bírom, amikor büszke rám az Apukám
Alias: Kiwi Girl