A közhelynek megfelelő mondás úgy tartja, hogy arra van időnk, amire szakítani szeretnénk. Ez persze túl egyszerűnek tűnik - ám elképzelhető, hogy nem is kell túlbonyolítani. A sokszor egész estét betöltő tanulás több tekintetben is káros szervezetünkre. Károsítja szemünket, túlterhel, és a gerincnek, az izmoknak sem tesz jót. Tanulni azonban muszáj. Mozogni is muszáj. A lényeg az egyensúly megtalálása.

Hatékonyabb a tanulás, ha szüneteket tartunk közben. A gondolatok letisztulnak, a görcsös izmok kinyújtózhatnak és rövid időre lélegzethez jut a tudatunk és a testünk is. Nem vész kárba az az idő, míg kinyújtózunk, vagy akár egy félórára elmegyünk futni vagy biciklizni. Sőt. Több szempontból is segít. Friss levegőn vagyunk, a vérkeringésünk felfrissül és több vér jut az agyunkba, a szervezet regenerálódik a fárasztó egy helyben ülést követően, a felgyülemlett tudásnak van ideje letisztulni.

Az egyetemisták nem arról híresek, hogy folyamatosan tanulnának. Ha itt a vizsgaidőszak, a zh-k sorozata, mindenki eszeveszett tanulásba kezd, rászánva akár az egész éjszakát is. Az alvás azonban fontos, ahogyan a szünetek is, hisz segítenek tematizálni az anyagot, a magolás jellegű tanulás helyett értő tanulást eredményeznek, mely hosszabb és biztosabb tudáshoz vezet.

Ha nincs időnk a napok között szünetet tartani, akkor sportolással és félórás, órás aktív pihenéssel is sokat javíthatunk a helyzeten. Tanulás közben mindig iktassunk be szüneteket, amibe beleférhet egy délelőtti rövid séta, vagy futás, biciklizés. Amit gyakrabban végezhetünk, és nem vesz el sok időt a tanulástól, egy nyújtózkodás. A monitor előtt eltöltött időt szemünk érdekében úgyis óránként meg kell szakítani egy rövid pihenőre.

Tudományosan
Testünkön, testünkben közel 350 izom ismerhető fel. Az izom - amit a köznyelv "húsnak" nevez - izomrostkötegekből, illetve a kötegeket alkotó meghatározott irányba rendezett izomrostnyalábból áll. Amikor sokat ülünk egy helyben, izmaink elfáradnak, testünk elgémberedik. Ha viszont az izom keményen dolgozik, a káliumionok kiszivárognak az izomsejtekből, és felgyűlnek a külső membránon, ami felborítja az egyensúlyt, és megbénítja az izmot, vagyis tejsav keletkezik. A tejsavat valaha az izomfáradtság fő okozójának tekintették, ma már világos: éppen hogy megvédi az izmokat a kifáradástól. A hirtelen végzett mozgás kiváltója az izomláznak, ami a tejsav felgyülemlését is jelenti, ugyanakkor ezáltal a következő terhelésnél izmaink sokkal ellenállóbbak lesznek.