A selmeci akadémia a maga korában egyedülálló képzést nyújtott, rengeteg diákot vonzott a világ minden tájáról, de hogy a Habsburg-birodalom minden szegletéből, az bizonyos.

A diákok sokszor olyan távolról jöttek, hogy akár évekre is elszakadhattak szeretteiktől, a szülői háztól, így fontossá vált, hogy egymáson segítsenek. Ezt a legkönnyebben úgy lehetett kivitelezni, hogy az idősebb diákok támogatták új társaikat. Ha kellett, biztosítottak nekik szállást a saját helyükön, az orvosi ellátásban is segítettek, a régi, már nem használt könyveket, jegyzeteket - mert az akkor is nagy kincs volt - továbbadták.

Nemcsak ilyen segítségre kell gondolnunk, hiszen sokszor a mindennapi megélhetésben, a talpon maradásban is segítették a felsőbb­évesek az elsőéveseket. Ez természetesen plusz terhet rótt rájuk, de jól tudták - és tudják a mai napig is -, hogy nekik is volt egy Firmájuk, aki hasonlóan segítette őket a tanulmányaik megkezdésének idején, elején.
Ahhoz viszont, hogy megtudják a felsőbbévesek, hogy az újonc megérdemli-e mindezt, elég rátermett-e, különböző próbáknak tették ki őket, és ebből alakult ki a ma is élő balekoktatás és balekvizsga intézménye is.
Ez a kapcsolat alapjaiban napjainkra sem változott sokat, hiszen a Firmák, ahol tudnak, most is segítenek, és támogatják balekjaikat, hol kevésbé, hol jobban - az már a balek rátermettségétől függ, hogy mit tudnak a saját erejükből elérni.