Az állami kitüntetések mindig a jutalmazott személy egészének szólnak, addigi munkájának. Az elismerések általában a hosszú alkotómunka gyümölcsét szokták jellemezni, melyek hasznot hajtanak az államnak és az állam polgárainak.

- Hogyan fogadta a hírt, hogy március 15-én Önt is kitüntetik?
- Nem számítottam rá, hiszen én úgymond "bajkeverő" vagyok. De ha azt kérdezi, hogy örültem-e neki, akkor igen. Bár ilyenkor óhatatlanul felmerül, hogy nem lett-e volna más, aki jobban megérdemli. De az is elbizonytalaníthatja az embert, hogy kikkel együtt kapja az elismerést. Szerencsére a többieket érdemes embernek ismerem. Mindezen dilemmák mellett örültem tehát ennek a megtiszteltetésnek.

- Hogyan tekint a díjra? Egy korszak lezárását vagy épp kezdetét látja benne?
- Sem lezárást, sem egy új kor kezdetét nem látom benne. Az élet megy tovább a rendes kerékvágásban. Az ilyesmit egyáltalán nem kell túlértékelni. A rengeteg gratulációt el kell fogadni, aztán felejtsd el és dolgozz tovább!

- Tudom, hogy nem tartja fontosnak, hogy díjakkal ismerjék el, de mégis, milyen jelentést hordoz az Ön számára ez a kitüntetés?
- Az elmúlt években megtapasztaltam, hogy az országnak két arca van. Most a kellemesebb arcát mutatta felém. Sokan tulajdonítanak személyen túlmutató jelentést egy-egy ilyen eseménynek, elismerésnek. Akkor, amit pontosan jelent számomra: az a jogvédelem elismerése, illetve a közélet tisztaságának államilag is megerősített igénye.