A történet szinte hétköznapi, mégsem vallaná be ezt elsőre a néző. Mag (Máhr Ági) tipikusnak mondható öregasszony. Lányával, Maureennal (Szirbik Bernadett) él Leenane dombjának tetején. Elszigetelten. Egymásra utaltan. Maureen nem érzi, ám tudat alatt neki is szüksége van anyjára. A fiatalnak már nem mondható lány tele van reménnyel, álmodik szerelemről, más életről, az anyja nemlétéről. Azt hinnénk, hogy szerencsétlen lány, tipikus áldozat, de ez cseppet sincs így. Lehetősége lenne, egyszer már el is hagyta a szülői házat, mégis visszatért; amikor már semmi nem tartja abban a házban, ahol leélte élete felét, akkor is marad.

Könnyű lenne Maureent hibáztatni saját életéért, de ez jóval összetettebb történet. Mag egy hipochonder vénasszony, akit három lányából kettő elhagyott. Csak a legkisebb lánya maradt neki, senki mása nincs. A szeretet furcsa dolgokra képes, elsősorban önzés vezérli. Az ember a másikat maga mellett akarja tartani bármi áron. Mag mindent megtesz, hogy lányát távol tartsa Pato (Cservenák Vilmos) és Ray (Lukács Gábor) bulijától. A lány azonban mégis elmegy és szerelembe is esik Patoval. Ettől félt Mag, és nem viseli el, hogy lánya életében más is szerepet játszhat. Az anyai féltékenység és a kétségbeesés olyan tettre sarkallja Maureent, amitől új életperspektívát vár, ám csupán megpecsételi vele saját sorsát.
A darabhoz bizonyos fokú érettség szükséges, ám az sem garancia arra, hogy az alkotás eléri célját. Kissé hervasztó a gondolat, hogy a négyfős darabban épp a főhős játéka nem érint meg. Voltak jó pillanatai, játékát mégis főként a színpadiasság jellemezte.