Elfogyott a tej. Éhes a kismacska. Vonaglik, dorombol, kaparássza a hátam. Nem akar nyugodni. Most felkel, végre abbahagyja. Kisétál a konyhába, felugrik a konyhapultra, szaglászik, a pici mancsával finoman tapogatja a hűtőt - nyisd már ki! Nem nézek oda. Szégyellem magam, nem hoztam neki semmit. Nem is volt időm. Nem voltam boltban. Csak hazafutottam megint a munkahelyről, mert ma is benn volt. Vagyis ma végre benn volt. Fél órát ültem előtte, és csak kétszer néztem rá. Azt hittem, szemeztünk. De nem szemeztünk. Persze, idióta voltam megint. Csak oda kellene mennem, elővenni a legszebb mosolyom, és elhívni egy teára. Két sarokkal arrébb van egy szép teázó, egészen hangulatos. Most nyílt. Néha, amikor kinyitom az irodában az ablakot, olyan, mintha átjönne a teaillat. Hogyne... Kizárt. De legalább a parfümjét éreztem ma. Mámorító volt. Érzéki, csábító. Igen, ez az érintsd-meg-a-nyakam-parfüm. Pont olyan. Talán veszek neki egy sálat a névnapjára. Néha, amikor majd lerakja a kabátja mellé, meg tudom szagolni, amikor nem figyel. Bár... akkor elveszne a parfüm varázsa. Nem veszek sálat. Nem veszek semmit. Üres az életem. Az övé biztosan izgalmasabb. Hányszor elképzeltem már, hogy a napjai része vagyok... Vagy hogy gyakrabban látom meg a telefonomon a nevét. Egy nem fogadott hívás Tőle! Bele sem merek gondolni. A gyönyörtől elhajítanám a telefont. Most... talán fel kellene hívnom. Észrevett ma?

Doromb.

Hiányzik az a tej, igaz, cicus? Megvakarászom a fejét, de ettől sem lettem sokkal okosabb. Előveszem a telefont, kikeresem az ő nevét a telefonkönyvben. Tárcsázok. Kiugrik a szívem. Foglalt. Fél perc múlva hívom, türelmetlenül. Kivel beszél, ha nem velem? Kicsöng. Felveszi. Igentessékjóestét. Szeretnék egy adagot a telefonpartneremből, lehetséges? Kacag. Látom magam előtt, ahogy elpirul. Fogd meg a kezem, mondom én. A ház előtt találkozunk. A nyakamba ugrik. Hát-Téged-meg-mi-lelt-nézés. Megfogja a kezem. Boldog vagyok - igazi meglepetés, hogy még képes vagyok mosolyogni. Ő vesz egy zacskó tejet. Otthon, az ajtómnál kapok egy puszit. Hiányzol. Most én fogom meg az ő kezét. Hiányzol a cicádnak. Mosolyog. Édesen, mint mindig. Gyere vissza, kezdjük újra, akarom én. Nem kezdjük. Megáll bennem az ütő. De felold: inkább folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Mosoly, mosoly, hálás dorombolás odabenn. Már van tej. Azt hiszem, jóllakott a kismacska. Hiányoztál.

Grafika: Szakács Judit.