Balázs rajongói a tökéletest várták. Vajon azt kapták? Igen, és nem. A Megcsalogató nem tökéletes, de mégis. Balázs olyan zenét akart csinálni, "amit nem kell kitalálni, csak kifolyik, csak van, mint a légzés. Hasson a csontok között is...". Ez sikerült.
Az albumról nincs kimondott kedvenc szám, hiszen mindegyik zsigerből jön, mindegyik ott volt az emberben születése óta. A folk keveredik a funkyval, keserédes, mégis táncoltató. Annyira természetes, hogy a basszusgitár és a nagybőgő tökéletes összhangot alkot, hogy azon csodálkozunk, miért nem szól a világ összes zenéjében ez a két hangszer együtt. Balázs felszínre hozta, hangot és szöveget adott annak, ami mélyen belül rezeg az emberben. Egyik dal sem tökéletes, ahogyan egyik ember sem az. Mindegyik dal ismeretlenül is ismerős, egyéniség.

Szabó Balázs már önmagában is egy zenekar, hiszen az ének mellett gitáron, hegedűn és kavalon is játszik (a kaval egy ötlyukú, fából készült, fúvós hangszer, mely a bolgár és makedón népzenében igen elterjedt - a szerk.), de egyedül semmi sem olyan jó, így bandába tömörült Rostás Ottóval, Szabó Jánossal, Inoka Győzővel, Szegedi Attilával és Fekete Dezsővel. Őszinte öröm, hogy végre megjelent a várva várt album, mégis jobb volna őket mihamarabb élőben is hallgatni, hiszen igazán elvarázsolni csak az élő hangszerek, az élő ének és a koncert hangulata tud.