A Guinness Rekordok Könyve szerint Báthory Erzsébet (Anna Friel) úgy vonult be a köztudatba, mint minden idők legvéresebb sorozatgyilkosa. A legenda alapján ő volt az, aki szépségének megőrzése érdekében szűzlányok vérében fürdött. Ez a mozi azonban épp ezen vádakból kívánja őt tisztára "mosni".

A filmben a "vérszívó" vagy "női drakula" címkék helyett az áldozatét kapja meg, akinek egy kusza kor még kuszább politikai-hatalmi játszmái között kell megtalálnia a helyét. Arról a korról beszélünk, amikor a három részre szakadt Magyarországon a nemesi családok egymást földbe tiporva próbáltak bevágódni az őket körülvevő nagyhatalmaknál. Egy ilyen hatalmi harc hozománya az is, hogy Thurzó György nádor (Karel Roden) koncepciós pert indított főszereplőnk ellen. Ahogy az ebben az időben megszokott volt, tárgyalást nem rendeztek, ám élete végéig házi őrizetben tartották a grófnőt.

Igaz, a film a történelmi tényekhez hozzátesz egy kis romantikus vonalat is, ami még jobban ráerősít az áldozati vonalra, de ezt igazán elnézhetjük annak tükrében, hogy mi mindennel dobják fel mostanában a filmesek a középkori történeteket (lásd VIII. Henrik).
Ezt a mozit mindenkinek ajánlom, aki egy elgondolkodtatóbb történetre szomjazik, és szent meggyőződése, hogy a világ dolgai nem változnak.