Az előadás első felében a magyar drukkerek szokásairól esett szó, összehasonlítva a hagyományos szurkolói mintával, amit Anglia és Olaszország drukkerei képviselnek.
A ’90-es évek elején átalakult a magyar szurkolási „módszer”, amelyre addig a B-közép elnevezés illett. Az elnevezés onnan ered, hogy az aktív szurkolói tábor mindig a B-közép szektorban foglalt helyet.
A nyugat-európai szurkolói kultúra megismerése után változott a kép. Közép-Európa és ezen belül Magyarország drukkerei is az olasz mintát vették át, ami kicsit vehemensebb, mint az angolok stílusa, melyre egységesebb szurkolás, csapat- vagy nemzeti mez viselése a jellemző. Ellenben az olaszoknál különböző ultracsoportok figyelhetőek meg. Ők inkább az adott csoporthoz tartozást hangsúlyozzák. Ez egyfajta védekezést jelent a csapatbeazonosítással szemben.

A tény, hogy azonos csapatnak szurkolnak, közösségépítő erővel is bír. Egyfelől a drukkerek kötődnek a klubhoz, másfelől pedig a csapatra irányuló érdeklődésük is összetartja őket.

A szurkolói szövetség elkülönül mindenfajta pártpolitikától, csak nemzetpolitikai kérdésekben foglalnak állást. Bármelyik politikai párttal szimpatizálás minden egyes szurkoló magánvéleménye, jelentette ki Boros Bánk Levente.