A készülődő újabb oktatási reform egy új szakosodási rendet állított fel. Mely szerint a Bányamérnöki Karon a bányaművelési, bányagépészeti, olajbányászati, bányageológiai szakokon; a Kohómérnöki Karon a metallurgiai, kohásztechnológiai szakokon; a Gépészmérnöki Karon pedig gépgyártás-technológiai, vegyipari gépészeti és szerszámgépészeti szakokon lehetett diplomát szerezni. Ezen kívül a reformhoz tartozott még valamennyi szak és ágazat nappali, esti és levelezős tantervének, valamint körülbelül 220 tantárgy részletes programjának és oktatási módszerének kidolgozása.

A tanév eseményeit egy szép gesztus is színesítette, amelyet a gépészmérnöki kar ifjai indítottak el. Az alsóbb évesek a kar jelvényével díszített emlékgyűrűt vásároltak a végzősöknek, és azokat egy szakestélyen avatták fel. Ez a szokás nagyobb változásokkal még ma is él, és más karok is átvették.

Műhelycsarnok, menza, számítógép

Az 1963/64-es tanév rég várt eseménye a műhelycsarnok meg- és beépítése volt. Megélénkült a tudományos élet a ’64-es évre; 148 témában végeztek kutatómunkát nálunk, és ebből 128 szerepelt az Országos Távlati Kutatási Tervben is. Az 1965/66-os tanév kezdetére elkészült az egyetem központi épülete, amivel a mi egyetemünk lényegesen szebb külsőt kapott és így a hivatalok is helyet kaptak végre, ezért kiköltözhettek a diákotthonokból. Ebben az időszakban nyitotta meg kapuit a menza is, egy évre rá pedig bevezették az írásbeli vizsgáztatást. Februárra már elég spenótot evett az NME, hogy megkapja az első nagyteljesítményű számítógépet, az ODRA 1013-at, és először osztották ki ebben az évben a tanulmányi emlékérmeket: arany, ezüst, bronz fokozatban. Ez a mai napig él egyetemünkön. 1968-ban pedig – és ez zárja az első nagy egységet összefoglalónkban – átadták a 243 kétágyas szobával rendelkező, 14 szintes 7-es kollégiumot is.