(részlet egy kisgyerek képzeletbeli naplójából)

Olyan rég volt tavaly. Már nem is emlékszem, mit kaptam akkor Mikulásra meg karácsonyra, szerintem semmit, de ezt nem hiszik el nekem. Pedig tényleg emlékszem, hogy most kérhetek sok mindent, mert eddig mindig csak csokit hozott a Télapó.

Ma viszont nagyon rossz voltam. Nemsokára már jön a Mikulás, de mégsem bírok magammal. Anya napok óta kiabál velem, hogy csak virgácsot fogok kapni, de a mamánál sem tudtam befogni a számat, és rendesen viselkedni. Bezzeg megint nekik van igazuk, mert ők nagyok, de velem meg nem törődik senki! Különben is, szerintem anya is meg apa is hazudik, amikor azt mondják, hogy ha rossz vagyok, nem jön se a Mikulás, sem a Jézuska. Verácska, aki még ovis, azt mondta délután, hogy ő már találkozott a Télapóval, és hogy énekelt is neki. Én azóta is ezen gondolkodom: hogy fogok ajándékot kapni, ha nem tudok énekelni?

Lala, aki már nagy, ő a bátyám, és mindig kinevet, amikor a dinoszauruszaimmal harcolóst játszom, pedig az izgalmas. Akkor is rajtam nevetett, amikor anya leszidott délután, és azért is kezdtem ütögetni, mert folyton a fülembe súgta, hogy "kis pisis, nem kapsz semmit!", én meg nem hagytam magam. Majd ő sem fog kapni semmit a Mikulástól, és megnézheti magát. Különben sem szokott ő sem mindig olyan jó lenni, anya sokszor kiabál vele, hogy már megint mekkora kupi van a szobájában, és hogy miért nem rak rendet.

Úgyhogy nekem van igazam. Anyával már meg is írtuk a levelet, hogy miket szeretnék kapni, mondtam neki, hogy sok autót, dinoszauruszt meg egy igazi fénykardot akarok. Remélem, mindent leírt, mert ha valamit nem kapok meg belőle, haragudni fogok, és majd én is írok egy levelet a Mikulásnak, aztán majd jövőre ők is csak virgácsot kapnak...