2012. február 08., szerda - Aranka napja van.

Mérések, mágusok a metallurgia jegyében


Szemben ül egy középkorú férfi - tanszéki mérnök. De amikor elkezd mesélni, hogyan került metallurgiai pályára, mi a hobbija, hogyan folynak hétköznapjai, egészen más hangulat kerít hatalmába, mint amikor egy tanárral beszélgetünk, és a végére egyértelművé válik: nem véletlen, hogy a hallgatók Ferenczi Tibort, az Anyagtudományi Kar Metallurgiai és Öntészeti Tanszék mérnökét tiszteletbeli évfolyamtársukká választották.




- A kémia volt az, ami kezdettől fogva leginkább érdekelt, és annak idején, hála egy engedékeny tanárnak, osztálytársammal rengeteget kísérletezhettünk fémek előállításával és kinyerésével. A középiskola elvégzése után Veszprémbe jelentkeztem, de mivel nem vettek fel, egyenes volt az út Miskolcra - végül itt végeztem ’88-ban.
A fiatal kohászjelöltet apja szakmabeliként kezdettől fogva óva intette a pályától - szerencsére nem sok sikerrel. Friss egyetemistaként a tanulás mellett sokat foglalkozott bábszínjátszással, így lényegesen kevesebb ideje maradt a társasági életre - de saját elmondása szerint nem is igazán vágyott erre akkoriban. Mostanság, úgy tűnik, másként van ez, ha saját hallgatóiról van szó.

- Első perctől kezdve megértjük és tiszteljük egymást. Bár nem mindenkit csak dicsérgetek, de ha valami probléma adódik számítások vagy mérések közben, közösen próbáljuk megoldani azokat. Természetesen ez nemcsak a tanárok részéről működik, a hallgatók is bármikor besegítenek, legyen szó akár a műhelycsarnok kitakarításáról, akár gépalkatrészek beszerzéséről.

A nagy népszerűség ellenére mégis meglepte, hogy tiszteletbeli évfolyamtárssá választották a diákok, ugyanis mindennapi bejáróként, családja mellett egyáltalán nem marad ideje hallgatói rendezvényeken is részt venni. Gondolkodásmódja azonban, úgy tűnik, a tanórákon is hat a fiatalokra.

- A Gyűrűk Ura két mágusa (Gandalf és Szarumán) közötti különbség nagyon jól kifejezi, hogyan kellene a hatalomhoz viszonyulnunk. Hogy ez hogy nyilvánul meg a mindennapokban? Számos fiatal diplomás rontja el ott saját megítélését első munkahelyén, hogy a már évtizedek óta ott dolgozó, nála jóval tapasztaltabb beosztottjai felett elkezd "uralkodni". Mindez csak egymás kölcsönös lenézéséhez vezet, arról nem is beszélve, hogy az ottaniak csapata ott fog keresztbe tenni az újoncnak, ahol csak tud. Bár a tudás hatalom, azt is meg kell tanulni, hogyan kell ezzel ügyesen és emberien bánni.

Érted haragszom…

A hallgatókkal való kooperáció nem mindig zökkenőmentes, legfőképp, ha olyan mérésekről van szó, amelyek 70-80 ezer forintba kerülnek – egyértelmű, hogy ezeket nem tudjuk pár alkalmi hiányzó miatt megismételni. Az egyik hallgatómmal egy hasonló „árkategóriájú” kísérletet szerettünk volna végezni, azonban az illető 40 perc késéssel, másnaposan jelent meg, így mérgemben még a csekket is a kezébe nyomtam. A történet váratlan fordulattal folytatódott: a fiú mindezek után összeszedte magát, később a diplomáját úgy védte meg, hogy felállva tapsolták meg. Doktoranduszként velem került össze egy irodába, és igazából ekkor döbbentem rá hihetetlen munkabírására és kitartására. Nagyon jó barátok lettünk az évek alatt, és azóta is áldom a napot, amikor olyan mogorván letoltam – egyébként talán sosem döbben rá saját képességeire.

 

névjegy:

Kedvenc étel: főként húsételek
Kedvenc tájak: Erdély, horvát tengerpart
Kedvenc zenék: Mozart, Beethoven, Kárpátia, Dalriada
Kedvenc könyv: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura