A történet röviden: Henry (Eric Bana) egy meglehetősen ritka génhibával született, miszerint ha felfokozott lelkiállapotba kerül (zöld szörnnyé változás helyett), ki­esik a saját idősíkjából és vagy a múltban, vagy a jövőben találja magát (pluszpoén, hogy meztelenül). Így találkozik először Clare-rel (Rachel McAdams) is, aki akkortájt hatéves, de nem árulok el nagy titkot, hogy idővel hozzáöregszik, beleszeret és ráadásul hozzá is megy főhősünkhöz. Ettől a ponttól kezdve pedig már csak a szokásos problémák jönnek sorra: a vőlegény eltűnik az esküvőről, a gyermekáldást beárnyékolja, hogy a magzat is örökli apu különös képességét, illetve hogy kedvenc időutazónk látja a saját haláltusáját. Az igazi kérdés mindezek után, hogy meg lehet-e változtatni a múltat/jövőt vagy minden előre meg van írva?

Ez a film ideális arra, hogy kicsit kiszakadjunk a mindennapi rutinból és higgyünk benne, hogy igenis létezik a nagybetűs szerelem. A fatalizmus lelkes híveinek kivételével viszont felhívnám mindenkinek a szíves figyelmét arra, hogy a moziból kilépve térjen vissza a mába, nehogy véletlenül lemaradjon egy-két meghatározó élményről!