Rejtő tanár úr egész élete az egyetemhez kötődik. Itt szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd ennek birtokában 1964. július 1-jétől került az Elektrotechnikai tanszékre gyakornoki, később egyetemi tanársegédi beosztásba. Mélyreható ismereteket szerzett a hegesztés villamos berendezései szakterületen, és nemcsak az ötéves nappali és levelező képzésben, hanem évtizedeken át a hegesztő szakmérnöki képzésben is egyedül ő oktatta a tárgyat. Színvonalas egyetemi jegyzetei és szakkönyvei jelentek meg, ezeket élénk szakmai érdeklődés is övezte. Így hamar elnyerte az egyetemi doktori címet, előbb egyetemi adjunktusi, majd főiskolai docensi beosztásban dolgozott.
Oktatómunkáját jól jellemzik a hallgatóktól érkezett pozitív állásfoglalások. Előadásait és gyakorlatait a hallgatók szívesen látogatták, objektivitását a vizsgán nagyra értékelték, hangsúlyozták szakmai igényességét.
Az egyetem és az ipar közötti együttműködésben is jelentős szerepet töltött be: résztvevője volt számos közös projektnek, amelyek nagyvállalatok EMC problémáinak megoldását irányozták elő.

A ’80-as évek közepétől az elektromágneses összeférhetőség felé fordult. Az új tudományterület saját fejlesztéséről számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, beépítette azokat az oktatásba, külön laboratóriumot rendezett be, jegyzeteket írt. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület 2007-ben - a legrangosabb tudományos publikációért - Zipernowsky-díjat adományozott dr. Rejtő Ferencnek.

Több mint két évtizeden át volt tanszékvezető-helyettes, az 1991/1992-es tanévben megbízott tanszékvezető.
Méltán nevezhettük a mai kor kultúremberének, hiszen ötvözte a hagyományos értelemben vett kultúrát a modern mérnöki kultúrával. Sokszínű, lelkesítő, baráti jelleme, kiváló oktatói-kutatói egyénisége örökké velünk marad.
Dr. Illés Béla dékán
búcsúztatókor elhangzott beszéde alapján