2012. február 08., szerda - Aranka napja van.

Új ötletek, régi receptek


Őszinte kérdés következik: divat még az előadásra járás? Egyetemünk Egészségügyi Kara Klinikai Radiológiai Tanszékének vezetőjétől, dr. Lombay Bélától megkérdeztük, mivel sikerül előadásaira mindig becsalogatnia hallgatóit. És ahogy rovatunkban mindig, beszélgettünk elfoglaltságairól, hobbijairól is.




- A lényeg, hogy a hallgatókat egyenrangú partnerként kezelem, nem érzem és éreztetem a korkülönbséget, de próbálom átadni az évek során megszerzett tapasztalataimat - válaszol a felvetésre. - A képalkotó diagnosztika mint tantárgy megköveteli, hogy ne csak elméleti, hanem gyakorlati síkon is elsajátítsuk a tananyagot. Fontos, hogy az oktató maga is készüljön az órákra, ha arra van szükség, újabb eredményekkel és kutatásokkal kiegészítve az előadások anyagát. De feladatomnak tartom, hogy ahol lehet, a szakmán túlmutató, az általános műveltséghez tartozó kérdésekről is beszéljek, így például a radiológiatörténet-órákon szó esik zenéről, művészetről, irodalomtörténetről is.

És hogy mivel lehetne könnyebbé tenni a hallgatók dolgát a tanulásban? Erre is van ötlete.
- Hasznos volna egy számítógépes szavazási rendszer alkalmazása. Amikor egy-egy kérdés felmerül, a hallgatók szavaznak. Az oktató látja a válaszokat, és az alapján meg lehet beszélni nemcsak azt, ki válaszolt helyesen és ki helytelenül, de azt is, ki miért gondolta helyesnek az adott választ. Így vita is kialakulhat.
Az egyetemi élet azonban nem csak tanulásból áll.

- A nem szigorúan a szakmai tárgyakkal összefüggő tehetségek felszínre hozását, a szabadidő hasznos eltöltését, a csapatszellem, a közösségi munka fejlesztését szolgálta hallgatókoromban az "egyetemi színpad". Volt lehetőségünk énekelni, táncolni, színészkedni, s ezt eléggé hiányolom egy olyan nagy egyetemről, mint a miénk.
Lombay Bélának számos más elfoglaltsága is van. Hallgatókora óta foglalkozik újságírással. Szegeden végezett, ott kezdte a pályáját, ma már főszerkesztője a Magyar Radiológusok Társasága folyóiratának, a Magyar Radiológiának. Emellett rendszeresen ír a www.radiologia.hu portálra, ahol külön rovata működik Virtuális jegyzetek Lombay Bélától címen. Ennyi munka mellett marad még szabadideje?

- Sajnos, kevés hétvégém szabad, mert a konferenciákat, továbbképzéseket ilyenkor tartják. A ritka pihenőnapokon tudok a családnak és a hobbiknak élni. Olvasok, zenét hallgatok, ekkor jut időm a jegyzetírásra, a folyóirat-szerkesztésre, és ilyenkor hódolok hobbimnak, a főzésnek is. Leg­inkább a saját főztjeimet kedvelem, specialitásom a halászlé és a gulyás, ezeket még régen, Szegeden tanultam meg.

Senkiről sem szabad lemondani!
Megfigyeltem, hogy az egyik hallgató szemmel láthatóan unatkozik az órákon, nemjegyzetel, gyakran kinéz az ablakon. Tanárként ez engem nagyon zavart, hiszen nem jó érzés, ha a hallgató érdektelen. Vajon milyen képességű lehet ez a fiú, és miért nem figyel az órán? Egy-egy anyagrész leadása után felszólítottam őt, próbáltam visszakérdezni az anyagot és meglepetésemre kiválóan vissza tudta adni. A harmadik év végére ő volt az egyik legkiválóbb hallgató, részt vett a tudományos diákköri munkában és kiváló eredményt ért el a záróvizsgán.

A jó eredményének megfelelően sikerült olyan munkahelyet találni, ahol kamatoztathatja elméleti és gyakorlati tudását, a fiatalokat oktatja és tudományos tevékenységének eredményeképpen több kongresszuson előadóként szerepelt. Tanulság: a tanárnak nem szabad egy hallgatóról sem lemondani, s törekedni kell, hogy kihozza mindenkiből tudása legjavát.